1. rész – A parti
Harmincnégy éves vagyok, Eszter a nevem, és tíz éve élek együtt Péterrel. Az utóbbi években a szex rutinná vált – heti egy-két alkalom, mindig ugyanúgy, mindig ugyanabban a pozícióban. A szenvedély régen elhalt közöttünk.
Azon az estén baráti összejövetelre mentünk. Péter hamar elmerült valami szakmai beszélgetésben, én pedig a teraszon találtam magam egy pohár borral a kezemben.
„Egyedül vagy?” – hallottam egy mély hangot magam mögött.
Megfordultam. Két férfi állt mögöttem. Az egyik magas, szőke, atlétikus testfelépítésű – Ádám, a házigazdánk üzleti partnere. A másik barnább, izmosabb, intenzív tekintetű – Norbert, ahogy később megtudtam.
„A párom bent van” – feleltem, de valami a hangsúlyomban elárulta, hogy ez nem akadály.
„Látjuk rajtad” – mondta Ádám, közelebb lépve. „Hogy unatkozol. Hogy többre vágysz.”
A szívem hevesebben kezdett verni. Hogy merészeli? De ugyanakkor… igaza volt.
„Merész kijelentés” – próbáltam hidegnek tűnni.
Norbert felém lépett a másik oldalról. „Nem kijelentés. Tény. Látjuk a szemeden. Éhes vagy valamire, amit már régóta nem kaptál meg.”
Körbevettek. Az italos poharam majdnem kicsúszott a kezemből.
„Holnap este. Ádám lakása. Ha van bátorságod” – suttogta Ádám a fülembe, majd mindketten elmentek, hagytak ott egyedül, remegve a vágytól és a félelemtől.
2. rész – A döntés
Egész éjjel nem tudtam aludni. Péter mellett feküdtem, és azon gondolkodtam, mit jelent ez az ajánlat. Tudtam pontosan, mire hívtak meg. És tudtam, hogy ha elmegyek, nincs visszaút.
Másnap reggel Péter bejelentette, hogy este megint későn jön haza. Tökéletes alkalom.
Délután órákat töltöttem azzal, hogy előkészültem. Hosszú fürdő, tökéletes smink, a legszebb fehérneműm – fekete, csipkés, amit Péter már hónapok óta nem látott rajtam.
Este hét órakor ott álltam Ádám lakásának ajtaja előtt. Még mindig időben visszafordulhattam. De nem tettem.
Ádám nyitott ajtót. Elegáns öltönyben volt, de laza nyakkendővel. A tekintete végigsimított rajtam.
„Tudtam, hogy eljössz” – mondta, és beinvitált.
A lakás modern, tágas volt. Norbert már bent várt, két pohár pezsgővel.
„Gyönyörű vagy” – mondta, és átnyújtott egy poharat.
Ittunk. Beszélgettünk. De mindannyian tudtuk, miért vagyok ott.
3. rész – Az első érintések
Ádám mellettem ült a kanapén, Norbert a másik oldalamon. A kezük lassan elkezdett vándorolni. Ádám a vállamat simogatta, Norbert a combomon pihent a tenyere.
„Olyan régóta nem érezted magad igazán nőnek, ugye?” – suttogta Ádám.
Igaza volt. Anni idő után Péter már nem nézett úgy rám, mint ezek a férfiak most.
Ádám megcsókolt. Az ajka határozott volt, a nyelve követelőző. Közben éreztem, ahogy Norbert keze feljebb csúszik a combomon, egészen a szoknyám széléig.
„Gyere” – mondta Ádám, és felsegített a kanapéról.
A hálószobába vezettek. Hatalmas ágy, tükrös mennyezet – fel voltam készülve erre.
Lassan vetkőztettek le. Négy kéz a testemen, csókok a nyakamon, a vállamon, a dekoltázson. Amikor már csak a fehérneműm maradt rajtam, megálltak, és csak néztek.
„Tökéletes” – mondta Norbert. „Most mutasd meg nekünk, mennyire vágysz erre.”
4. rész – A kettős élvezet
Felfeküdtem az ágyra. Ádám mellettem feküdt, és szenvedélyesen csókolt, miközben a kezeivel fedezte fel a testem. Lehúzta a melltartómat, és az ajkával kezdte simogatni a melleim.
Norbert közben lent volt, lassan lehúzta a bugyimat. Az ajka végigcsókolta a combom belső oldalát, egyre feljebb és feljebb.
Amikor a nyelve megérintett ott, ahova régóta senki nem ért oda így, felnyögtem. Olyan jó volt. Olyan régen nem éreztem ilyet.
Ádám közben tovább simogatta a mellemet, az ajka a nyakamon, a fülcimpámon. Két férfi érintése egyszerre – valami egészen új élmény volt.
„Fordulj meg” – parancsolta Ádám.
Négykézlábra kerültem. Norbert előttem térdelt, Ádám mögöttem. Éreztem Ádám kezét a csípőmön, ahogy pozícióba igazított. Amikor belém hatolt, olyan teli éreztem magam, olyan régóta.
„Nyisd ki a szád” – mondta Norbert, és én engedelmeskedtem.
Most két férfi használt egyszerre. Az egyik mögöttem, a másik előttem. A ritmus, az intenzitás, a kétszeres ösztönzés – túl sok volt, túl intenzív.
5. rész – A határok átlépése
Újra és újra cseréltek pozíciót. Hol az egyik volt bennem, hol a másik. Megtanultak együtt dolgozni, hogy a maximumot hozzák ki belőlem.
Norbert a hátamra fektetett, és belém hatolva azt suttogta: „Készen állsz mindkettőnkre?”
Ádám mellettem feküdt. Tudtam, mit akar. Sosem próbáltam még.
„Gyere” – mondta Ádám, és magára húzott.
Amikor ráültem, és éreztem benne magam, Norbert mögém került. Lassan, óvatosan, de ő is megtalálta az útját.
A kettős érzés felfoghatatlan volt. Teli voltam mindkettenükkel, nem tudtam, hova koncentráljak. Minden mozdulatnál mindkettőt éreztem magamban.
„Jó neked?” – kérdezte Ádám.
„Igen” – nyögtem. „Olyan jó.”
Együtt mozogtak bennem, felváltva, majd egyszerre. Az egész testem remegett. Olyan orgazmusaim voltak, amiket sosem tapasztaltam korábban. Újra és újra.
6. rész – Az után
Hajnalban, mindkettőjük között fekve, a testük melegében, tudtam, hogy átléptem egy határt, amit már nem lehet visszacsinálni.
„Visszajössz?” – kérdezte Ádám.
Tudtam, hogy igen. Mert amit aznap éjjel megtapasztaltam, az többet ért, mint tíz év rutinja Péterrel.
„Igen” – suttogta.
És tudtam, hogy ez csak a kezdet.