„Megérkezett!” – kiáltotta fel Mariann a lépcső felé.
Balázs felállt az íróasztaltól, ahol dolgozott, és átsétált a hálószoba ablakához éppen akkor, amikor a tizennyolc éves lány kiszállt a taxiból. A rövid szoknya sokat mutatott a combjából, ahogy a járdára lépett, és a pólója is rövid volt, így kilátszott a hasa. Balázs figyelte mostohalányát, Dórát, és meglepődött azon, mennyire megváltozott az évek során. Nem látta már pár éve, mióta elköltözött az ország másik végébe, hogy az édesapjával éljen. A lány, akire az esküvőjén emlékezett, már egészen felnőtt nőként tért vissza.
Balázs végül elhúzódott az ablaktól, és lesétált a lépcsőn, ahol Mariann már az ajtónál várta. Látta, ahogy a felesége átöleli a lányát, majd elmosolyodott, amikor Dóra felé lépett.
„Örülök, hogy látlak, Dóra” – mondta, és meglepődött, amikor Dóra szorosan átölelte. A karcsú test érezhetően simult hozzá, de gyorsan hátrébb lépett, hogy ne legyen kínos a helyzet. Dóra rámosolygott, majd megfogta az anyja karját, és beléptek a házba. Balázs felvette a lány táskáit, és követte őket befelé. Amikor belépett a nappaliba, Mariann és Dóra már a kanapén ültek és beszélgettek. Balázs leült egy fotelbe, és igyekezett természetesen viselkedni.
„Szóval, jól érzed magad itt, Dóra?” – kérdezte kedvesen.
„Igen, nagyon!” – válaszolta a lány. „Izgatottan várom az egyetemet, és jó érzés, hogy ilyen közel lehetek hozzátok.”
„Mi is örülünk, hogy itt vagy” – mondta Balázs mosolyogva. Dóra folytatta a beszélgetést az anyjával, és Balázs úgy döntött, hogy inkább visszatér a munkájához, hogy ne zavarja a családi beszélgetést.
„Visszamegyek dolgozni, ti csak nyugodtan beszélgessetek” – mondta, miközben felállt.
„Rendben, majd szólok, ha kész a vacsora” – válaszolta Mariann.
„Persze” – felelte Balázs, majd Dórára mosolygott. „Felviszem a táskádat a szobádba. Az anyukád majd megmutatja, hol van.”
„Köszönöm, felmegyek most én is, hogy lezuhanyozzak és kipihenjem az utazást” – mondta a lány.
Balázs ideges lett egy pillanatra, de igyekezett lazán viselkedni. Kiment a nappaliból, és felvette a táskákat. Amikor Dóra követte, felvezette a lépcsőn a szobájához. „Erre van” – mondta, és megvárta, míg Dóra kinyitotta az ajtót és belépett.
„Nagyon szép a szoba, köszönöm” – mondta Dóra, miközben körülnézett.
Balázs letette a táskákat a szoba sarkában, majd hátrált néhány lépést. Dóra éppen az ablakhoz sétált, és kinézett a kertre. A délutáni nap fénye megvilágította a szobát, és egy pillanatra csend telepedett rájuk. A férfi érezte, hogy a levegőben valami kimondatlan feszültség lappang, de nem tudta eldönteni, hogy csak képzeli-e.
„Köszönöm, hogy felhoztad a táskákat” – mondta a lány halkan, majd Balázsra nézett egy olyan tekintettel, amiben mintha valami több is rejtőzne, mint egyszerű hála.
„Szívesen” – felelte, és egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét, mielőtt elindult volna az ajtó felé. Ahogy elérte a kilincset, hátrapillantott. Dóra még mindig őt nézte, és egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
„Talán később folytathatnánk a beszélgetést…” – mondta a lány, miközben továbbra is a férfi szemébe nézett.
Balázs bólintott, majd kilépett a szobából, és halk kattanással becsukta az ajtót maga mögött. Ahogy a lépcsőn lefelé haladt, azon gondolkodott, vajon csak barátságos gesztus volt-e Dóra részéről, vagy valami egészen más.