1. rész – A találkozás
Az eső kopogott az ablakomon, amikor megcsörrent a telefonom. Márk volt az, a férjem.
„Szia drágám, ma este is későn érek haza. Ez az üzleti tárgyalás elhúzódik” – hallottam a szokásos kifogást. Már hónapok óta minden nap késett, és tudtam, hogy ez nem csak a munka. Valami megváltozott köztünk.
„Rendben” – feleltem hűvösen, és bontottam a hívást.
Harminckét éves vagyok, Réka a nevem, és hat éve vagyok házas. Az első négy év tündérmesébe illő volt, de az utóbbi időben Márk egyre távolabb került tőlem. Nemcsak fizikailag – érzelmileg is.
Ott ültem a nappaliban, egyedül, és az esőt néztem. Akkor csörrent újra a telefon. Egy ismeretlen szám.
„Halló?”
„Réka? Dávid vagyok. Emlékszel rám? Együtt jártunk egyetemre.”
Dávid. Persze hogy emlékeztem rá. Magas, barna hajú, sportos alkatú férfi, akivel évekkel ezelőtt majdnem valami lett közöttünk. De akkor találkoztam Márkkal, és Dávid háttérbe szorult.
„Persze! Mi szél hozott?”
„A városban vagyok ügyileg, és eszembe jutottál. Szeretnélek viszontlátni. Van kedved egy kávéhoz?”
Tudtam, hogy nem kellene. De valami bennem azt súgta, hogy igen.
2. rész – A kávézó
Egy óra múlva már ott ültem a kedvenc kávézómban, amikor Dávid belépett. Még jóképűbb lett az évek során. Széles vállak, határozott arcvonások, és azok a mélybarna szemek, amelyekben mindig el lehetett veszni.
„Gyönyörű vagy” – mondta, és megölelt. Az ölelés egy kicsit tovább tartott, mint kellene.
Leültünk, és beszélgettünk. Az életről, a múltról, az álmainkról. Olyan volt, mintha az évek nem is teltek volna el. Közben észrevettem, hogy a tekintete gyakran megpihen rajtam – a nyakamon, a dekoltázson, az ajkaimon.
„Boldog vagy Márkkal?” – kérdezte hirtelen.
A kérdés váratlanul ért. Habozás nélkül azt kellett volna mondanom, hogy igen. De nem tettem.
„Bonyolult” – válaszoltam.
Dávid átnyúlt az asztalon, és megfogta a kezem. „Mindig is tudtam, hogy hiba volt elengedni téged.”
A szívem hevesebben kezdett verni. Ez veszélyes volt. Nagyon veszélyes.
3. rész – Az első csók
„Nincs messze a szállodám. Van egy remek bár a tetőteraszon. Gyere fel egy italra” – mondta Dávid, miután kifizettük a kávékat.
Tudtam, hogy nem kellene. De a vágy, amit olyan régóta elfojtottam magamban, erősebb volt a józan észnél.
A szálloda elegáns volt. A tetőterasz bárja gyönyörű kilátást nyújtott a városra. Ültünk, ittunk, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
„Olyan gyönyörű vagy, hogy fáj rád nézni” – suttogta Dávid, és megsimogatta az arcomat.
Nem tudtam ellenállni. Amikor megcsókolt, minden ellenállásom elolvadt. Az ajka forró és követelőző volt. A keze a hajamba túrt, majd lecsúszott a nyakamon, a vállamra.
„Gyere fel a szobámba” – rebegte a fülembe.
Tudtam, hogy ha felmegyek, nincs visszaút. De abban a pillanatban nem érdekelt. Túl sok mindent nélkülöztem már túl régóta.
4. rész – A tiltott élvezet
A szobája luxus volt. Nagy ágy, hatalmas ablakok, melyeken keresztül az egész város fényei csillogtak.
Ahogy becsukta mögöttünk az ajtót, újra megcsókolt. Ezúttal szenvedélyesebben. A kezei végigfutottak a testemén, felfedezve minden ívemet, minden vonalat.
„Évek óta vágytam erre” – suttogta, miközben lassan kigombolta a blúzomat.
A ruhák egymás után hullottak le rólunk. Amikor meglátott alsóneműben, a szeme kivörösödött a vágytól.
„Tökéletes vagy” – mondta, és az ágyra vezetett.
Amit aznap éjjel megtapasztaltam, azt már régen elfelejtettem. Dávid minden érintése elektromos volt. Tudta, hogyan kell egy nőt megérinteni, hol kell lassítani, és mikor kell szenvedélyes lenni. A teste feszült és erős volt felettem, mellette, alattam.
Egész éjjel szeretkeztünk. Újra és újra. Nem tudtam betelni vele.
5. rész – A reggel
Hajnalban, amikor a napfény besütött az ablakon, mellette feküdtem. Dávid aludt, a karja körém fonva.
Akkor jött a bűntudat. Mit tettem? Megcsaltam Márkot. Hat év házasság után.
De miközben Dávidot néztem, nem tudtam megbánni. Valami felébredt bennem, amit már halottnak hittem.
Dávid kinyitotta a szemét, és mosolygott. „Jó reggelt, gyönyörűm.”
Újra megcsókolt, és tudtam, hogy ez nem egy egyszeri dolog lesz. Valami elkezdődött, amit nem lehet csak úgy leállítani.
6. rész – A döntés
A következő hetekben Dáviddal találkoztam, amikor csak tudtam. Minden alkalommal ugyanaz a tiltott szenvedély, ugyanaz az intenzitás.
Márk nem vett észre semmit. Ő is folytatta a maga életét, távol tőlem.
Egy este azonban, amikor Dávid karjaiban feküdtem a szállodai szobában, azt mondta: „Hagyd el őt. Legyünk együtt.”
Ez volt az a pillanat, amikor dönteni kellett. A biztonságos, de üres házasság, vagy a szenvedély, ami felébresztette bennem az életet?
Még nem tudom a választ. De tudom, hogy semmi sem lesz már ugyanolyan, mint volt.