Erotikus novellák és történetek magyar nyelven. Szenvedélyes, izgalmas felnőtt irodalom.
Negyvenhat évesen, huszonkét év házasság után a húszéves lányom letöltött nekem egy társkereső alkalmazást, és beírt a telefonomba öt randiszabályt. Nyilvános hely, egy óra, ne beszélj az exedről, az első randin semmi, írj, ha hazaértél. Egyet sem sikerült egészen betartani.
Egy sárkányos szerelmes regény 2,7 millió példányban fogyott el az első héten, a műfaj pedig egy év alatt 34 százalékkal nőtt. Ez nem könyvpiaci történet: emberek milliói találták meg azt a formát, ami náluk jobban működik, mint a videó. Végigvesszük, miért — mi az a chili-skála, mit ad az írott erotika a vágynak, és hogyan érdemes belekezdeni.
Kedd és csütörtök este nyolc, ötven perc német. Hónapokig tényleg csak ennyi volt — aztán novemberben a feltételes módhoz értünk, és kiderült, hogy egy idegen nyelven olyan mondatokat is ki tudok mondani, amiket magyarul tizenöt év alatt egyszer sem. Ezerkétszáz kilométerről, végig a kamera két oldalán.
Februárban kiköltöztettem a férjemet a hálószobából a horkolása miatt. Mindketten végre aludtunk — aztán áprilisban kiszámoltam, hogy hét hete nem szeretkeztünk. Amit egy bekopogás visszaadott egy tizenkilenc éves házasságnak.
Fél háromkor ébredtem minden éjjel, és egy fülhallgatóval a fülemben kezdtem el beszélni a sötétben. Két hónapba telt, mire rájöttem: nem a hang miatt volt jó, hanem mert végre hangosan kimondtam valamit — és hogy azt annak kellene hallania, aki mellettem alszik.
Kedd, félhét, húsz ember futócipőben az ivókútnál. Futás közben csak annyit lehet mondani, amennyi belefér két lélegzet közé — négy hónapon át pontosan ennyit mondtunk egymásnak. Aztán augusztus utolsó keddjén elkezdett szakadni.
Nyolckor zár a strand. Egy augusztusi kedden nem mentem haza — és felkapcsolták a víz alatti lámpákat.
Öt éve nem beszéltünk, amikor megjött az sms: meghalt az apósom. Egy temetés, egy főtéri szálloda, és egy éjszaka, amiről mindketten tudtuk, hogy az utolsó.
Egy kézzel írt cetli a postaládában, egy borozós este a szomszédék teraszán — és egy játék, ami őszinteséggel kezdődött, és egészen másképp ért véget.
A negyvenedik születésnapomra aktfotózást kaptam ajándékba. Az utolsó képek után a fotós letette a gépet — és attól a pillanattól nem a kamerának léteztem.
A vihar törölte a bécsi gépemet, maradt az utolsó éjszakai vonat. Győrben felszállt egy idegen — és a kupé két állomás között más világ lett.
Két éve annak, hogy Dávid elutazott. Azt hittem, ő volt a történet — pedig csak az ajtó. Ami utána jött, két év alatt sem múlt el.
Nem azért iratkoztam be a terembe, hogy találjak valakit. Azért mentem, mert harmincnyolc évesen először néztem úgy a tükörbe, hogy nem ismertem fel a nőt, aki visszanézett. Két gyerek, tizennégy év házasság, és egy test, amit évek óta csak funkcióként…
Már harmadik napja voltunk Mykonoson, amikor először találkoztunk velük. Andrással minden évben kerestünk egy ilyen helyet — nem turistacsapdát, hanem egy kisebb boutique hotelt a város szélén, infinity medencével, tengerre néző terasszal, és egy lounge-bárral, ahol esténként pezsgőt szolgáltak fel,…
Az ilyen baráti hétvégék mindig különlegesek. Négy pár, nyolc jóbarát, egy vízparti nyaraló, rengeteg pia, grillezés, nevetés, és persze az a feszültség, amit senki sem mer kimondani, de mindenki érez.Mert vannak dolgok, amiket mindenki „sejt”, de senki sem kérdez rá.…
Hét hónapja váltam el, amikor egy idegen városban, egy szálloda bárjában leültem mellé. A 412-es szoba mindent megváltoztatott.
Tizenegy éve voltam férjnél, amikor megláttam Dánielt a pályaudvar peronján. Nem kerestem, nem gondoltam rá hónapok óta — és mégis, egyetlen pillanat alatt visszazuhantam abba a húszéves testbe, amelyik valaha csak rá tudott reagálni. Azt hittem, ezt már rég eltemettem.…
Egy balatoni hétvége, egy másodunokatestvér, és egy lecke, amit azóta sem felejtettem el. Vallomás a 18. szülinapomról.
Ezt a napot nem terveztem. Senki nem tervez ilyet. Nem ébredtem fel azzal, hogy „ma három férfival fogok lefeküdni” – de mire éjfélkor végre zuhanyoztam, a forró víz alatt állva, a combjaimon három különböző ember nyomával, pontosan ez történt. A…
Július közepén kaptam Zsuzsa néni telefonhívását, hogy Lili – a lánya, az unokahúgom – hozzám költözne pár hétre Pestre, mert nyári gyakornoki helyet kapott egy belvárosi galériában. A másfél szobás lakásom a Bartók Béla úton nem volt éppen családi ház,…
A Kong Studios ilyenkor már rég nem volt hivatalos munkahely. Éjfél után a falak lassabban lélegeztek, a neonfények tompábban vibráltak, és a basszus úgy kúszott végig a folyosókon, mintha élne. Valahol a mélyén még szólt egy ritmushangszer – talán Russel…
Amikor beléptem az ajtón, a bordák illata csapott meg. Ha a feleségem forró kopasz puncijáról készült fotó (amit egy órával korábban küldött) nem áztatta volna már eleve nyállal a számat az éhségtől, az az édes-füstös barbecue szag biztosan megtette volna.…
Gyerekkorunk óta tudtuk egymás nevét, de valójában sosem ismertük egymást. Családi összejöveteleken futó pillantások, udvarias mosolyok — semmi több. Másodunokatestvérek voltunk, egy név a családfán, nem több. Most viszont kettesben maradtunk a vidéki házban. Mindketten felnőttek voltunk már, külön élet,…
Amikor kiléptem a lakásából, még az ujjaimon éreztem őt. Nem konkrét mozdulatokat, nem részleteket — hanem azt az összetéveszthetetlen meleget, ami csak akkor marad meg az emberben, ha túl közel engedett magához valakit. A szeretőmet. Már nem volt értelme máshogy…