Anna mindig is hűséges nő volt. Tökéletes házasság, kiegyensúlyozott élet, férj, aki szereti, és mégis… volt valami, ami hiányzott. Egy érzés, amit régóta eltemetett magában. A vágy valami új, tiltott után.
Akkor kezdődött el igazán, amikor Kristóf megjelent az életében. Egy régi ismerős, a férje legjobb barátja – de most valahogy másképp nézett rá. Volt benne valami nyers, vad kisugárzás, amitől Anna teste minden alkalommal bizseregni kezdett, amikor a közelében volt.
Egy péntek este a férje dolgozott, és Kristóf beugrott hozzájuk. Csak egy italra. Csak egy kis beszélgetésre. Csak… egy ártatlan este.
– Rég nem beszélgettünk igazán – mondta Kristóf, miközben az ujjával lassan körözött a borospohár peremén. Anna figyelte a mozdulatot. Olyan könnyed volt, mégis… veszélyes.
Ő maga sem tudta, miért engedte meg neki, hogy olyan közel üljön. Hogy az illata elérje, hogy a szemei elkalandozzanak a férfi erős kezén, ahogy lazán a térdére támaszkodott.
Aztán hirtelen minden megtörtént.
Kristóf nem kérdezett, csak mozdult. Keze a combjára simult, és ahogy Anna levegőt akart venni, ajkai máris rányomódtak az övére.
A nő teste azonnal reagált. Ellenkeznie kellett volna.
De az a csók… az a csók nem adott neki más választást.
Forró, birtokló mozdulat volt, teljesen más, mint amit a férjétől valaha érzett. Kristóf nem finomkodott, hanem követelte az övét, és Anna minden idegszála lángra lobbant.
Kristóf keze felcsúszott a szoknyája alá, és egyetlen mozdulattal szétnyitotta a combját. Anna zihálva húzódott hátrébb, de a férfi utána nyúlt, és maga alá fordította a kanapén.
– Ezt akartad, ugye? – súgta rekedten. – Már régóta ezt akarod.
Anna nem mondott semmit. Csak érezte, ahogy a férfi ajkai a nyakán siklanak végig, ahogy a kezei erősebben markolják a derekát, és ahogy az egész teste elveszik az ismeretlenben, a tiltottban, a bűnben.
Ez nem romantika volt.
Ez nem szeretkezés volt.
Ez vágy volt – tiszta, nyers, megállíthatatlan vágy.
Kristóf letépte róla a blúzát, a csipkés melltartója egy pillanat alatt került a földre. A férfi nyelve forrón érintette a mellbimbóját, miközben ujjai egyre mélyebbre merészkedtek.
Anna összerándult, a teste már nem ismerte az önkontrollt. Egyik keze Kristóf hajába túrt, a másikkal a férfi feszes pólóját húzta fel, hogy végre érezze a meztelen bőrét.
– Kérd – mormolta a fülébe Kristóf, miközben a teste összeolvadt az övével. – Kérd, hogy ne álljak meg.
Anna nem tudta kimondani. A szavak helyett a teste adta meg a választ, ahogy hátrahajtotta a fejét, és érezte, hogy minden mozdulat a végzetét hozza el.
Az éjszaka vad volt, követelőző, és soha nem érhetett volna véget. A kanapé, a konyhapult, az asztal… mindent maguk alá temettek, miközben a vágyuk nem ismert határokat.
És a legijesztőbb az volt… hogy reggel sem bánta meg.
A nap első sugarai az arcára simultak, Kristóf keze még mindig a csípőjén nyugodott.
Anna tudta, hogy ezzel megpecsételte a sorsát.
Ez nem csak egy éjszaka volt.
Ez egy új élet kezdete.
Anna teste még mindig remegett az előző órák vad eksztázisától. Kristóf mellett feküdt a kanapén, bőre forró volt, bőre csillogott az izzadságtól, az ujjaival még mindig a combját simogatta. De még nem volt elég.
Mikor utoljára érezte ezt? Mikor volt utoljára olyan, hogy valaki ennyire szétszedte és újra összerakta?
Kristóf halkan felnevetett.
– Még mindig kívánsz, igaz?
Anna szeme csillogott. Túl messzire mentek ahhoz, hogy most megálljanak.
A férfi fölé kerekedett, ajkai végigszántották a hasát, majd egyre lejjebb haladtak. Anna teste ívbe feszült, amikor Kristóf nyelve először érintette meg ott.
Egyetlen mozdulat elég volt ahhoz, hogy a nő ajkát elhagyja az első kéjes sóhaj. Kristóf kezei a combjai közé siklottak, szétfeszítette őket, hogy teljesen feltárja magát előtte.
– Mindenedet akarom. – A hangja rekedt volt, követelőző.
A nyelve lassan játszott vele, körkörös mozdulatokkal őrjítette meg, miközben az ujjai mélyen csúsztak belé. Anna kapaszkodott a hajába, a teste már nem ismert kontrollt.
A nyögései egyre hangosabbak lettek, ahogy Kristóf gyorsított a tempón, ujjai egyre mélyebben mozdultak benne, a nyelve pedig pontosan tudta, mitől fog összetörni alatta.
Anna szinte kiáltott, amikor a testén végigsöpört az orgazmus.
De Kristóf nem állt meg.
Felnézett rá, ajkai csillogtak, tekintete vad volt.
– Ne hidd, hogy ennyi volt. – A férfi felhúzta magát, ajkai birtoklóan csókolták meg Anna száját, miközben az ujjai még mindig benne mozogtak.
A nő alig kapott levegőt, a teste még mindig lüktetett az előző gyönyörtől. De Kristóf már a következő csúcsra készült vinni őt.
Vadul megfordította, hogy a hasán feküdjön, és a csípőjét az asztal széléhez húzta.
– Most én jövök.
Anna megkapaszkodott az asztal szélében, érezte, ahogy a férfi testének keménysége neki feszül. Kristóf egyetlen erős mozdulattal mélyen beléhatolt, és a nő teste automatikusan reagált: hátrahajtotta a fejét, a körmeivel kapaszkodott a fába, a szája hangtalan sikolyra nyílt.
A férfi nem finomkodott. Egyik keze a csípőjére fonódott, másik a nyakára simult, miközben kemény, mély lökésekkel tört utat benne.
A szoba megtelt a vad, nyers vágy hangjaival – a testek csattanásával, a zihálással, Anna kétségbeesett, elragadtatott nyögéseivel.
Kristóf hajába markolt, hátrarántotta a fejét, és a fülébe súgta:
– Ugye tudod, hogy most már az enyém vagy?
Anna nem válaszolt. Nem is tudott.
A teste egy második, még erősebb orgazmusba zuhant, remegése végighullámzott rajta, és a férfi még mindig nem állt meg.
Amikor végre elérték a végső határt, Kristóf zihálva rogyott rá, teste még mindig benne feszült, szorosan tartotta őt, mintha soha nem akarná elengedni.
A szoba fülledt volt, az asztal alatt a szétdobált ruhák még mindig emlékeztettek arra, hogy milyen határokat törtek át.
Anna nehezen kapott levegőt. Visszafordulni már nem lehetett.
– Ez… túl messzire ment – suttogta rekedten.
Kristóf mosolyogva végighúzta az ujját a gerince mentén.
– Nem, épp most kezdődött el.
Kapcsolódó történetek
Olvasd el ezt is!
