Amikor beléptem az ajtón, a bordák illata csapott meg. Ha a feleségem forró kopasz puncijáról készült fotó (amit egy órával korábban küldött) nem áztatta volna már eleve nyállal a számat az éhségtől, az az édes-füstös barbecue szag biztosan megtette volna.
Bementem a konyhába, és ott volt: semmi más nem volt rajta, csak egy apró piros kötény a derekára kötve, az a formás, tökéletes segg teljesen csupaszon, kivéve a két pofája között kacsintó, ékköves dugót. A keze a combjai között járt, ujjai lassú, mohó köröket írtak le. A kis ribancom már játszott magával.
A farkam azonnal kőkemény lett, három lépéssel átszeltem a szobát. Hátranézett a válla fölött, beleharapott az ajkába, és rám villantotta azt a mocskos mosolyát.
– Kész a vacsora – dorombolta. – De megennél előbb engem?
Megpördült, megragadta az arcom, és mélyen megcsókolt, a nyelve a számba csúszott. Kihúztam a nedves ujjait a puncijából, és egyesével tisztára szoptam őket, felnyögve az ízétől.
Felraktam a pultra, mintha semmit sem nyomna. Szétnyitotta azokat a fantasztikus combokat, a kötény szétnyílt, és ott csillogott előttem az a nedves, duzzadt csoda. Végigcsókoltam a puha belső combjait, az egyik lábát magasra emeltem, hogy újra megcsodáljam a csillogó ékszert, és a bőrébe morogtam:
– Később szétbaszom ezt a segget.
Aztán az arcomat a puncijába temettem. A telt ajkait a számba szívtam, a nyelvem szétnyitotta a redőit, miközben az egyik kezem finoman húzogatta a dugót. Olyan nedves volt, hogy a leve már csorgott le rá, síkossá és obszcénná téve minden csavarást és rántást. Összefüggéstelenül nyögött, a csípője mozgott, próbált az arcomra ülni ott, a grániton.
Amikor végre az ajkaimat a kemény kis csiklója köré zártam, a combjai satuként szorultak a fejem köré. Gyorsan és könyörtelenül nyaltam, az ujjaim mélyre csúsztak a puncijába, erősen felkunkorodva azon a ponton, amitől teljesen elveszíti az eszét. A dugó csúszkált ki-be a seggében, nedves, gusztustalan hangokat adva, a krémje mindenfelé folyt.
– Baszd meg, pont ott! – kapkodta a levegőt, a hangja megremegett.
Nem hagytam abba. Erősebben szívtam a csiklóját, az ujjaim pumpáltak, csavartam a dugót, míg sikítani nem kezdett. Az egész teste megfeszült, a háta elemelkedett a pultról, aztán elélvezett, mintha átszakadt volna egy gát.
Az első spriccelés telibe a számba csapott, forró és édes volt. Aztán még egy, erősebb, beterítette a szakállamat, az arcomat, eláztatta az ingem gallérját. Újra és újra spriccelt, a combjai vadul remegtek, elárasztotta az arcomat, miközben annyit nyeltem le, amennyit csak tudtam, a többi pedig lefolyt a nyakamon.
Amikor végre alábbhagytak a hullámok, nekidőlt a szekrénynek, zihálva, a kötény elcsavarodva, teljesen haszontalanul. Én csuromvizesen álltam ott, az ingem rám tapadt, a farkam úgy sajgott, mintha szét akarná tépni a farmeremet.
Félárbocra eresztett szemekkel nézett rám, megnyalta az ajkát, és rekedten megszólalt:
– A bordák kihűlnek.
Megragadtam a combjait, a pult szélére rántottam, és a csöpögő, duzzadt puncijához igazítottam magam.
– Szarok a bordákra – mordultam, és egy brutális lökéssel belevágtam.
Felsikoltott, a körmeivel a vállamat karmolta, miközben tövig hatoltam bele. Egy nedves cuppanással kirántottam a dugót, félredobtam, és két síkos ujjat nyomtam egyenesen a tág seggébe. Aztán elkezdtem dugni – keményen, gyorsan –, a pult rázkódott, a fűszeres üvegek a földre csörömpöltek.
– Apuci előbb a desszertet eszi – morogtam a torkánál, érezve, ahogy a farkam és az ujjaim körül szorul. – Aztán lehajlítalak, és szétbaszom ezt a tökéletes segget a konyha padlóján.
– Igen – nyöszörögte. – Mindenem a tiéd. Mindig.
Lassan, szándékosan húzódtam ki a csöpögő puncijából, hagyva, hogy minden vastag centit megérezzen. A falai üresen remegtek, mohón vágyva vissza, és halkan nyüszített, mintha elvettem volna a kedvenc játékát.
– Fordulj meg – parancsoltam. – Kezek a pultra. Segg fel.
Azonnal engedelmeskedett, a gránitra támaszkodott, ívelte a hátát, pont úgy, ahogy tudja, hogy megőrjít. Az a tökéletes, szív alakú segg úgy kínálta magát, mint egy ajándék – az ékköves dugó pedig elfeledve hevert a padlón, egy felborult füstölt paprika mellett.
Közelebb léptem, keményen markoltam a csípőjét, és hagytam, hogy a farkam nehéz súlya a pofái között pihenjen. A makk a kitágult, síkos nyílásához nyomódott, csak incselkedve, még nem tolva be. Ő hátratolta magát, türelmetlenül.
– Kérlek…
– Kérlek mit, kicsim? – hajoltam fölé, a mellem a hátához simult, az ajkaim a fülét súrolták. – Mondd ki. Mondd el, mit akar pontosan a kis ribancom.
Megremegett.
– Azt akarom, hogy dugd meg a seggem. Keményen. Mélyen. Úgy, hogy fájjon jólesően, és ne tudjak semmi másra gondolni.
Ez betett. Beleköptem a tenyerembe, megkentem a farkam, aztán lassan benyomtam a vastag fejét a pufi gyűrűbe. Egy lassú, könyörtelen tolás, és bent voltam – az első gyűrűn túl, majd még mélyebben, míg a csípőm a pofáit nem érte.
Felnyögése sikollyá tört.
– Ó, baszd meg… túl nagy…
– Elbírod – morogtam, megállva egy pillanatra. – Erre születtél.
Aztán mozogni kezdtem. Először lassan, hosszú, mély lökésekkel. A bőre csattogott, minden mozdulatnál nyögött. A mellei lengtek a kötény alatt, megcsavartam a mellbimbóit, míg fel nem kiáltott.
– Nézz magadra – ziháltam. – Úgy veszed Daddy farkát, mint egy jó kislány.
– Igen… igen… – szétfoszlott minden szava.
A kezem a combjai közé csúszott, durva körökkel dörzsöltem a csiklóját, miközben kegyetlenül basztam a seggét. Rázkódni kezdett, majd újra elélvezett, sikítva, a leve végigcsorgott rajta, a padlóra csöpögve. Nem álltam meg, míg teljesen szét nem estünk együtt.
Amikor végül kihúzódtam, sűrű csík csorgott utána. Megfordítottam, megemeltem az állát, lassan megcsókoltam.
– A desszert… intenzív volt – mosolygott kábán.
– A bordák biztos kihűltek – vigyorogtam.
– Megérte.
Felvettem, és a háló felé indultam vele.
– Zuhany. Aztán megeszem azokat a bordákat rólad.
Felcsillant a szeme.
– Ígéred?
– Minden falatot.