1. rész – Az új asszisztens
Laura vagyok, harmincnyolc éves, sikeres ügyvéd. A saját irodámat vezetem, és megszoktam, hogy én döntök mindenről. Az életemben, a munkámban, és az ágyban is.
Az új asszisztenst, Dánielt két hete vették fel. Huszonnyolc éves, jóképű, izmos, de volt benne valami… alázatos. Ahogy nézett rám, ahogy végrehajtott minden utasítást habozás nélkül, ahogy elpirult, amikor véletlenül összeértünk a folyosón.
Tudtam, hogy akar engem. És azt is tudtam, hogy ő pontosan az a típus, akit keresek.
Péntek délután volt, mindenki más már elment. Dániel az irodámban állt, jelentést adott egy ügyről.
„Dani” – szólítottam meg a becenevén, amit senki más nem használhatott. „Zárj be.”
Zavartan nézett rám. „Főnöknő?”
„Zárd be az ajtót. És gyere ide.”
Engedelmeskedett. Ahogy ott állt előttem, láttam a bizonytalanságot a szemében, vegyítve a vággyal.
Felálltam az íróasztal mögül. Szűk ceruzaszoknya, magas sarkú, fehér blúz – tudtam, hogy néz rám.
„Térdre” – parancsoltam halkan, de határozottan.
„Főnöknő, én… nem értem…”
Megfogtam az állát, és a szemembe kényszerítettem, hogy nézzen. „De igen, érted. Tudod, mit akarsz. És tudod, hogy én vagyok az, aki megadhatom neked. Most térdre.”
Lassan letérdelt. Ott, az irodám közepén.
„Jó fiú” – simogattam meg a haját. „Végre megértettük egymást.”
2. rész – Az első lecke
„Vetkőzz le” – parancsoltam.
Dani habozott egy pillanatra, de aztán kezdte levenni a ruháit. Amikor már csak az alsógatyája maradt rajta, megállt.
„Mindent” – mondtam.
Levette. A férfiassága már félig felállt, pedig még meg sem érintettem.
„Izgat ez, igaz? Hogy parancsolok neked?” – kérdeztem, miközben körbesétáltam.
„Igen, főnöknő” – suttogta.
Megálltam mögötte, és hozzáérttem a füléhez. „Ezután, ha egyedül vagyunk, így fogsz szólítani: Úrnőm. Érted?”
„Igen… Úrnőm.”
„Jó fiú.”
Leültem az íróasztalomra, és keresztbe tettem a lábam. „Most gyere ide, és vedd le a cipőmet.”
Odatérdelt, és lassan, szinte tiszteletteljesen levette a magassarkúmat. Aztán a másikat is.
„Csókold meg a lábam.”
Megtette. Lágy csókok a lábfejemen, a bokámon. Éreztem rajta, hogy élvezi, hogy szolgálhat.
„Húzd le a harisnyámat. Lassan.”
A kezei remegtek, ahogy lehúzta. Amikor végzett, felemelte a tekintetét rám.
„Te az én játékszerem leszel” – mondtam. „Amikor én akarom, ahogy én akarom. És te engedelmeskedni fogsz. Minden parancsomnak. Cserébe megkapod, amire vágysz. Érted?”
„Igen, Úrnőm.”
„Akkor mutasd meg, mennyire akarsz szolgálni nekem.”
3. rész – A szolgálat
Felálltam, és lehúztam a szoknyámat. Aztán a bugyimat is. Visszaültem az íróasztalra, és széttártam a lábamat.
„Most megmutatom, mi a feladatod. Jöjjön közelebb.”
Dani odatérdelt közém. Láttam az éhséget a szemében.
„Nem kezdheted el, amíg nem adom meg a parancsot. Ez a szabály. Én irányítok mindent. Értjük egymást?”
„Igen, Úrnőm.”
Vártattam. Láttam, ahogy küzd magával, ahogy akar, de vár az engedélyemre.
„Most” – mondtam végül.
Amikor az ajka megérintett, tudtam, hogy megtaláltam, amit kerestem. Nem kapkodott, nem volt gorombán buzgó. Lassan, figyelmesen dolgozott, minden reakciómat figyelve.
A kezem a hajába túrt. „Pontosan így. Jó fiú vagy.”
Ahogy egyre jobban belejött, éreztem, ahogy az orgazmusom közeledik. De még nem volt itt az ideje.
„Állj meg” – parancsoltam.
Azonnal abbahagyta, és felnézett rám, az ajka még nedves tőlem.
„Feküdj a földre. Hanyatt.”
Megtette. A férfiassága teljesen felállt, szinte pulzált a vágytól.
„Nem érhetsz hozzá. A kezed a fejed mellett. És nem mozoghatsz, amíg nem mondom.”
Ráültem az arcára, és hagytam, hogy befejezze, amit elkezdett. Az orgazmusom intenzív volt, ahogy ott ült alattam, teljesen az irányításom alatt.
4. rész – A határok
Amikor végül leszálltam róla, Dani még mindig ott feküdt, keményen, de nem jutott el.
„Kérlek, Úrnőm…” – nyögte.
„Még nem” – mondtam, és leültem mellette a földre. Hozzáértem, lassan simogattam, de amikor éreztem, hogy közel van, abbahagytam.
Újra és újra. Közel vittem, aztán megtagadtam tőle.
„Tanulnod kell várakozni” – magyaráztam. „Az én élvezetem előbb van, mint a tiéd. Mindig.”
„Igen, Úrnőm” – nyögte kétségbeesetten.
Végül, amikor már könyörgött, megadtam neki az engedélyt.
„Most. De a mellemre.”
Amikor végzett, ott feküdt kimerülten, teljesen az enyém.
5. rész – A hétvégi meghívás
Másnap SMS-t küldtem neki.
„Holnap 8 óra. A lakásom. Hozz magaddal nyílt elmét. Meglepetés vár.”
Vasárnap este Dani pontosan 8-kor csengetett. Selyemköpenyben nyitottam ajtót.
„Gyere be. Vetkőzz le itt, a hallban. Mindent.”
Ahogy levette a ruháit, kinőtt belőle az utcai Dani. Itt, nálam csak az én szolgám volt.
„Most gyere” – vezettem be a nappali szobába.
És ott ült a kanapén egy nő. Fiatal, talán huszonöt éves, gyönyörű, hosszú vörös hajjal.
„Ez Vivien” – mutattam be. „Ő is az enyém. És ma este mindketten az enyémek lesztek.”
Dani meglepődött, de láttam, hogy ez az izgalom keveréke.
„Vivien, gyere ide” – parancsoltam.
A lány felállt, és odajött. Megcsókoltam, mélyen, szenvedélyesen, miközben Dani figyelt.
„Ma este ti ketten szórakoztatni fogtok engem” – mondtam. „Együtt. Úgy, ahogy én mondom. Ti pedig engedelmeskedtek minden szavamnak.”
6. rész – A hármas parancs
Leültem a fotelbe, és néztem őket.
„Vivien, csókold meg Danit.”
A lány odament, és megcsókolta. Láttam, ahogy Dani meglepődik, de beleadja magát.
„Most Vivien, térdelj le előtte. Dani, állj nyugodtan.”
A lány letérdelt, és bevette a száját. Dani felnyögött.
„Ni ni, kis szolgám, ne élvezz még el. Vivien tudja, hogyan kell megállni időben. Igaz, drágám?”
„Igen, Úrnőm” – felelte Vivien, és folytatva azt, amit csinált.
Amikor láttam, hogy Dani közel van, megparancsoltam Viviennek, hogy álljon meg.
„Most mindketten gyertek ide” – mondtam, és széttártam a lábamat.
Vivien tudta, mi a dolga. Letérdelt, és elkezdte simogatni a nyelvével. Dani mellette térdelt.
„Te figyeld, és tanulj” – mondtam Daninak. „Aztán majd te is csatlakozol.”
Később mindketten dolgoztak rajtam. Két nyelv, négy kéz. Az orgazmusaim egymást követték.
„Most Vivien, feküdj fel az ágyra” – parancsoltam egy idő után.
A lány felfeküdt. „Dani, most te szórakoztatod őt. Ahogy én mondom.”
Dani habozott. „Úrnőm, én…”
„Te az enyém vagy. És ha parancsolom, akkor őt is kielégíted. Mert ez is a szolgálatod része. Érted?”
„Igen, Úrnőm.”
Néztem, ahogy Dani Vivient szeretgeti, minden mozdulatát irányítva. Mikor lassítsanak, mikor gyorsítsanak, mikor váltson pozíciót.
7. rész – Az igazi élvezet
Végül én is feküdtem velük az ágyban. Vivien engem csókolt, simogatott, miközben Dani mögöttem volt, bennem.
„Vivien, menj le rá” – parancsoltam, és a lány engedelmeskedett, miközben Dani tovább mozgott bennem.
A kettős érzés, a teljes kontroll, ahogy mindketten az én parancsomra mozogtak – ez volt az igazi hatalom.
Amikor végül mindannyian elértük a csúcsot, ott feküdtünk hármasban, kimerülten.
„Jó szolgák vagytok” – simogattam végig őket. „És ez csak a kezdet.”
Tudtam, hogy ezek után Dani teljesen az enyém lesz. A munkahelyen a professzionális asszisztens, négy fal között pedig az én engedelmes játékszerem.
És ez pontosan úgy volt tökéletes.