1. Az új család
Laura vagyok, tizenkilenc éves. Három éve halt meg az apám rákban, anyám tavaly nyáron ismerkedett meg Balázzsal, Dani apjával. Idén januárban házasodtak össze, és költöztünk be hozzájuk a nagy családi házba.
Dani tizennyolc éves, érettségizett idén. Magas, barna hajú, sportos alkatú srác, aki a kosárlabdacsapatban játszik. Az édesanyja négy éve hagyta el őket egy másik férfiért, azóta csak ők ketten éltek apjával.
Az első hónapok furcsák voltak. Hirtelen lett egy „öcsém”, aki nem igazán volt öcsém. Kerültük egymást, mindketten próbáltunk alkalmazkodni az új helyzethez. De aztán valami megváltozott.
Június elején az új szüleink bejelentették, hogy két hétre elmennek nászútra Görögországba. Kettesben maradunk otthon.
– Vigyázzatok egymásra – mondta anyám, mielőtt elmentek. – Laura, te vagy az idősebb, te felelős vagy mindenért.
– Persze, anya – bólintottam, miközben Dani elvigyorodott.
2. Az első este
Az első este, miután a szülők elmentek, rendeltünk pizzát, és leültünk filmezni. Dani a kanapé egyik végén ült, én a másikon. A film valami akciófilm volt, nem is figyeltem igazán. Inkább Danit néztem.
Tényleg jóképű volt. És az utóbbi hónapokban sokat izmosodott is. A pólója alatt jól látszottak az izmok, ahogy mozgott.
– Mi van? – kérdezte hirtelen, és rajtakapott, hogy bámulom.
– Semmi – feleltem gyorsan. – Csak… gondolkoztam.
– Min?
– Hogy mennyire furcsa ez az egész. Hogy most hirtelen testvérek vagyunk.
Dani elmosolyodott. – Igen, furcsa. De… nem rossz, ugye?
– Nem – válaszoltam. – Egyáltalán nem rossz.
Néhány percig csendben néztük a filmet, aztán Dani megszólalt:
– Laura… van barárod?
A kérdés meglepett. – Volt. Bencével szakítottam két hónapja. Miért?
– Csak kíváncsi voltam – felelte, és elfordította a tekintetét.
– Neked?
– Soha nem volt – vallotta be. – Úgy értem… voltak lányok, akik bejöttek, de sosem… tudod.
Ránéztem. A füle kissé vörös volt, látszott, hogy kényelmetlenül érzi magát.
– Szűz vagy? – kérdeztem halkan.
Bólintott, még mindig nem nézett rám. – Béna, ugye?
– Egyáltalán nem – mondtam, és közelebb csúsztam hozzá a kanapén. – Tizennyolc vagy. Teljesen normális.
– Te… te hány éves voltál? – kérdezte.
– Tizennyolc. Bencével volt az első… és az egyetlen – vallottam be. – Szóval nem vagyok én sem túl tapasztalt.
Összenéztünk, és abban a pillanatban éreztem, hogy valami megváltozott. A levegő elektromossá vált közöttünk.
3. A csók
– Dani… – kezdtem, de nem tudtam folytatni.
Ő közelebb hajolt. – Laura, én… tudom, hogy ez furcsa, de… te… tetszél nekem, amióta beköltöztetek.
A szívem hevesebben kezdett verni. – Dani, mi mostohatestvérek vagyunk…
– Tudom. De nem vérrokonok. És én… nem tudom nem így érezni.
Mielőtt még bármit válaszolhattam volna, megcsókolt. Az ajkai lágyan az enyémhez tapadtak, óvatosan, kérdően. Tudtam, hogy vissza kellene lökni, meg kellene állítani, de nem tettem. Helyette visszacsókoltam.
A csók eleinte óvatos volt, feltérképező. Aztán mélyebb lett. A nyelve megtalálta az enyémet, a kezei a derekamat ölelték át. Az én kezeim a hajába túrtak, magamhoz húztam.
Amikor végül elváltunk, mindketten ziháltunk.
– Ez… ezt nem szabadna – suttogtam.
– Tudom – felelte. – De akarom. Olyan régóta akarom már.
– Dani… te szűz vagy. Az első alkalomnak… különlegesnek kell lennie.
– És nem lenne veled? – kérdezte, a szemei egyenesen a szívemig hatoltak.
Nem tudtam mit válaszolni. Mert igazat mondott. Ez különleges lenne. Tiltott, őrült, de különleges.
4. A tanítás kezdődik
– Gyere – mondtam, és felálltam. Megfogtam a kezét, és a szobámba vezettem.
– Laura… biztos vagy ebben? – kérdezte.
– Nem – válaszoltam őszintén. – De akarom. Akarom, hogy te légy az első… aki igazán számít.
Leültünk az ágyra. Dani remegett kissé, látszott, hogy ideges.
– Ne félj – suttogtam. – Lassan megyünk. És ha bármikor meg akarod állítani, megállunk. Rendben?
Bólintott.
Újra megcsókoltam, ezúttal lassabban, érzékibben. A kezeim a pólója alá csúsztak, éreztem a meleg bőrét, az izmait. Lassan felhúztam a pólóját, ő felemelte a karjait, és lehúztam róla.
Gyönyörű teste volt. Izmos, de nem túlzottan. Simára borotvált mellkas, széles vállak. Végighúztam az ujjamat a mellkasán, éreztem, ahogy felgyorsult a lélegzete.
– Most te – suttogta.
Levettem a felsőm, majd a melltartómat. Dani csak bámult.
– Gyönyörű vagy – mondta áhítattal a hangjában.
– Megérinthetsz – biztattam.
Óvatosan, szinte félénken megfogta a mellemet. Lágy mozdulatokkal simogatta, a hüvelykujja a mellbimbómat cirógatta. Felnyögtem az érintésre.
– Így jó? – kérdezte.
– Igen – suttogtam. – Nagyon jó.
Lehajoltam, és megcsókoltam a nyakát, a mellkasát. Éreztem, ahogy megfeszült alattam, ahogy egyre gyorsabban lélegzett.
– Laura… – nyögte.
– Feküdj le – suttogtam.
5. A felfedezés
Dani hanyatt feküdt az ágyamon. Lehúztam a farmerját, majd a boxerét. A férfiassága felállt, kemény és kész. Láttam a szemében a vágyat és a félelmet vegyítve.
– Most tanítalak – suttogtam, és lassam megfogtam.
– Laura, nem kell… – kezdte, de abbahagyta, amikor a kezembe vettem.
Lassan, finoman mozgattam rajta a kezem, figyeltem a reakcióit. Minden egyes sóhaját, minden egyes rángatózását.
– Ez… ez hihetetlen – nyögte.
Lehajoltam, és megnyaltam a hegyét. Dani felnyögött, a csípője felemelkedett.
– Türelem – suttogtam, és lassan, centimeterről centiméterre a számba vettem.
Soha nem csináltam ezt Bencével. Ő nem is akarta. De Danival… minden más volt. Minden természetes volt. Fel-le mozgattam a számat rajta, a nyelvem körbejárta, a kezemmel pedig tovább simogattam.
– Laura, megállj… én… én nemsokára… – figyelmeztett.
De én nem álltam meg. Tovább folytattam, egészen addig, amíg a testét meg nem rázta a görcs, és meleg folyadékot nem éreztem a számban. Mindet lenyeltem, majd felnéztem rá.
Dani csak feküdt ott, kifullasztva, a szeme csukva. – Ez… ez valami hihetetlen volt.
Odabújtam mellé, a fejét a mellemhez szorítottam. – Ez még csak a kezdet – suttogtam.
6. Az első belépés
Néhány perc múlva Dani újra keménnyé vált. A kezemmel simogattam, közben csókoltam a száját, a nyakát.
– Most? – kérdezte.
– Most – bólintottam.
Levettem a farmerem és a bugyim. Széttártam a lábam, ő pedig közém térdelt.
– Emlékszel, mit meséltek az órán biológián? – kérdeztem mosolyogva, próbáltam lazítani a hangulatot.
– Igen – nevetett Dani. – Óvszer.
Elővettem egyet az éjjeliszekrényből. Segítettem neki feltenni.
– Most lassan – suttogtam. – Ne kapkodj.
Irányítottam a kezével, a férfiasságát a puncimhoz igazítottam. Lassan nyomott, centimeterről centiméterre.
– Olyan szűk… – nyögte.
– Csak lassan – suttogtam, miközben éreztem, ahogy beljebb és beljebb csúszik.
Amikor teljesen bennem volt, megállt. Mindketten ziháltunk.
– Mozogj – suttogtam.
Lassan, óvatosan ki-be mozogni kezdett. Eleinte ügyetlen volt, de hamar megtalálta a ritmust. Felnyögtem, ahogy egyre mélyebbre hatolt.
– Laura… ez… ez hihetetlen – nyögte.
– Gyorsabban – suttogtam. – Ne félj.
Gyorsítani kezdett, egyre erősebben, egyre mélyebben. A kezeim a hátán, a lábam a derekát ölelte át. Éreztem, ahogy az orgazmusom közeledik, ahogy a testem lüktetni kezd.
– Dani… igen… így… – nyögtem.
Ő is egyre vadabbul mozgott, a teste izzadt, az arca eltorzult az élvezettől.
– Laura, én… – nyögte, és éreztem, ahogy megfeszül bennem.
Az orgazmusom hullámokban járta át a testem, egyre intenzívebben. Dani is elélvezett, hangosan felnyögve.
7. Utána
Hátamra feküdtem, Dani mellettem hevert, a lélegzete még mindig szapora volt.
– Ez… ez valami felfoghatatlan volt – mondta.
– Igen – mosolyogtam. – És ez még csak a kezdet.
– Komolyan?
– Komolyan – bólintottam, és megpuszioltam. – Két hetünk van. Rengeteg időnk megtanulni egymást.
Dani magához húzott, az arcomat a mellkasához szorította.
– Laura… tudom, hogy ez furcsa, és nem szabadna, de… én… azt hiszem… szerelmes vagyok beléd.
A szívem megdobbant. – Én is – suttogtam. – Én is, Dani.
És tudtam, hogy ez már nem csak szex volt. Ez több volt. Valami, amit nem lehetett megmagyarázni, nem lehetett megállítani.
A mostohatestvérem. Az első igazi szerelmem.