Nem gondoltam volna, hogy valaha olyan történetet fogok írni, amelyben a főszereplők:
egy szexjáték, a kutyám, egy kukásautó, és húsz szomszéd.
Mégis itt vagyunk.
Az egész egy ártatlan tavaszi takarítással kezdődött. Tudjátok, amikor az ember tele van lelkesedéssel, kidobál fél éve nem használt dolgokat, és hirtelen olyan energikusnak érzi magát, mintha egy motivációs TED Talk lenne a vérében. Nos, én is rámoltam. És akkor megláttam… AZT.
Nem részletezem, milyen volt, de legyen annyi elég, hogy régebben rendeltem, két pohár bor után, kíváncsiságból. A férjem sosem tudott róla, én pedig időközben rájöttem, hogy nem vagyok az „ilyen kiegészítők” embere. Így aztán ott lapult a szekrény mélyén, mint valami furcsa, feledésbe merült karácsonyi ajándék.
Gondoltam: ideje megszabadulni tőle.
Gyors mozdulattal egy zacskóba dobtam, kikötöttem, és levittem a kukába. Ennyi. Probléma megoldva. Vagyis azt hittem.
Másnap reggel a férjem már dolgozni ment, én pedig éppen kávét főztem, amikor hallom, hogy a kutya, Pamacs, izgatottan csahol az udvaron. Ez önmagában nem fura, mert Pamacs bármire képes csaholni: falevélre, árnyékra, saját szuszogására.
De most más volt a hangszíne. Tudjátok, az a „találtam valamit, ami nagyon érdekes, és azonnal körbe akarom mutogatni az egész világnak” típusú csaholás.
Kiléptem a teraszra, és akkor megfagyott bennem minden életfunkció.
Pamacs ott rohangált boldogan, a szájában a tegnap kidobott… eszközöm.
Ráadásul nem csak szimplán vitte – rázta, lóbálta, mint egy győzelmi zászlót. A szomszéd Marika néni éppen a kapunál gereblyézett, és úgy bámult arra, ami Pamacs szájából kilógott, hogy attól féltem, ott helyben elájul.
– Hát ez meg mi a csuda? – kérdezte olyan hangon, mint aki egyszerre döbbent és érdeklődő.
– Egy… masszázseszköz! – vágtam rá pánikszerűen, miközben próbáltam közelebb lopózni Pamacshoz.
Persze a kutyám sportot űz abból, hogy ha valamit szeretnék tőle elvenni, akkor azzal sprintel végig a kerítés mellett. Ezúttal is így tett. Rohant körbe-körbe, miközben a szomszédok – akik addig békésen kertészkedtek vagy éppen a gyerekeiket üldözték – egymás után fordultak felé.
Egy ponton már legalább tízen nézték, ahogy a kutyám büszkén felmutatja a „zsákmányát”, lóbálva azt jobbra-balra, néha még feldobva, mint valami cirkuszi mutatványos.
A helyzetet súlyosbította, hogy a kukások is megérkeztek.
Az egyik férfi odanézett, és felnevetett.
– Na nézd már, ilyen játékot se láttam még kutyánál! – mondta, mire a másik felhorkant: – Ez aztán különleges fajta, biztos extra funkciós!
Én ekkor már majdnem sírtam, és egyre kétségbeesettebben próbáltam elkapni Pamacsot, aki úgy gondolta, ez élete legjobb játéka. Végül egy kolbásszal sikerült magamhoz csalogatni – de addigra a fél utca látta a jelenetet, nevek és vélemények keringtek a levegőben.
Amint végre megszereztem, úgy kaptam el azt a szerencsétlen eszközt, mint aki radioaktív hulladékot fogdos. Körbetekertem egy pokróccal, és azonnal berohantam a házba.
Ott álltam, zihálva, vörös fejjel, és csak egy kérdés járt a fejemben:
Mit fog mondani a férjem, ha ő is hall erről?
A szomszédság ugyanis úgy működik, mint egy felnőtt pletykaháló:
ha valami kínos történik, még aznap estére mindenki tudja.
Nem telt el két óra, és megcsörrent a telefonom.
Kati néni a szemből hívott:
– Drágám, azt hallottam, hogy Pamacs talált valami… intim dolgot. Remélem, nem baleset történt!
Csak annyit feleltem:
– Nem, Kati néni, csak egy… tárgy… ami nem a kutyáé volt.
– Áh, értem – mondta. – Semmi baj, kedvesem, mindenkinek van ilyen. Vagy lenne, ha a férje hagyná.
Hát, majdnem megfulladtam a nevetéstől és a szégyentől egyszerre.
Azóta a férjem tud a sztoriról – szeretnétek tudni, hogyan? Képzeljétek: amikor hazaért, az első, amit mondott, hogy:
– Képzeld, az egyik kollégám mesélte, hogy itt valami nagy botrány volt a környéken… valami kutya meg egy felnőttjáték. Nem tudod, miről van szó?
A választ inkább nem részletezem.
Pamacs pedig?
Ő azóta is nagy büszkeséggel járkál, ha valaki ránéz, és biztos vagyok benne, hogy azt gondolja: „én voltam a nap hőse”.
Mindenesetre azóta kétszer gondolom meg, mit dobok ki a kukába.
És hová.
És hogyan csomagolva.