1. fejezet – Az ismeretlen üzenet
Nóra egy fárasztó munkanap végén ért haza, ledobta a táskáját az előszobában, és fáradtan rogyott le a kanapéra. Épp kibújt a magas sarkújából, amikor a telefonja megvillant az asztalon. Egy ismeretlen szám küldött üzenetet:
“Holnap este 9-kor a Hotel Royal 1103-as szoba. Ne késs. Csak egy fekete csipkés fehérneműt viselj.”
A szíve hevesebben vert. Egy pillanatig azt hitte, valaki rossz számra írt, de aztán az üzenet végén ott állt a monogram: “D.”
Dávid.
Már hónapok óta kacérkodtak egymással. A munkahelyükön mindig csak lopott pillantásokkal, apró érintésekkel játszadoztak. Egyikük sem lépett át egy bizonyos határt – egészen mostanáig.
2. fejezet – Az érkezés
Másnap este 8:55-kor Nóra az elegáns Hotel Royal bejárata előtt állt. A fekete selyemruha alá valóban csak egy csipkés fehérneműt vett fel, a tükörsima anyag lágyan simult a bőrére. Egy mély levegő, és belépett.
A 11. emeleten minden nesztelen volt. A folyosó lágy fényárban úszott, és amikor az 1103-as ajtóhoz ért, a keze megremegett, ahogy megnyomta a kilincset. Nyitva volt.
Ahogy belépett, a félhomályos szobában gyertyák világították meg az ágyat. Dávid az ablaknál állt, fekete inget viselt, és egy pohár whiskey-t forgatott a kezében.
– Pontosan érkeztél – jegyezte meg mély, bársonyos hangon.
Nóra megnyalta az ajkát. Az egész testét bizsergés járta át.
– Szóval… mit terveztél? – kérdezte kihívóan.
Dávid letette a poharát, és lassan felé lépett. Egyetlen mozdulattal kigombolta az ingét, majd félrehajtotta a vállánál, felfedve izmos mellkasát.
– Meg akarlak ízlelni. Mindenhol.
Nóra alig tudott válaszolni, mert Dávid hirtelen maga elé húzta, ujjai végigsiklottak a gerince mentén, majd a csípőjére simultak. Egy lassú, mély csókban forrtak össze, Dávid nyelve játékosan fedezte fel az övét.
3. fejezet – A vágyak beteljesülése
A csók egyre hevesebb lett. Dávid hátulról markolta meg Nóra derekát, és magához húzta. Az ajkával finoman végigszántott a nyakán, miközben keze lassan felfedezte a selyemruha alatti csipkés fehérnemű kontúrjait.
– Fordulj meg – suttogta a fülébe.
Nóra engedelmeskedett, a mellkasát az ablak hideg üvegének nyomta. Dávid finoman végigcsókolta a nyakszirtjét, miközben a kezével végigsiklott a combján. Lassan lehúzta a ruháját, centiről centire felfedve alatta a csipkés anyagot.
– Gyönyörű vagy – morogta a fülébe.
Ekkor finoman hátrébb lépett, és hagyta, hogy Nóra érezze a türelmetlenséget a levegőben. Egyik kezével a hátára tette az ujjait, végigfuttatta rajta a körmeit, míg a másikkal a derekánál fogva magához húzta.
A lélegzetük összefonódott, testük mozdulatai egyre gyorsabb, követelőzőbb ritmust vettek fel. A gyertyafény vibrált, árnyékaik a falon játszadoztak, ahogy Dávid az irányítása alá vonta Nóra testét.
Egy pillanatnyi csend következett, aztán az éjszaka sóhajokkal telt meg.
4. fejezet – A reggel utáni titok
A nap első sugarai éppen csak átszűrődtek a függöny résein, amikor Nóra felébredt. Dávid ott feküdt mellette, fél karjával még mindig finoman átölelve.
Egy pillanatig csak figyelte a férfi lassú, nyugodt légzését. A bőrén még mindig érezte az éjszaka nyomait.
Hirtelen egy telefonpittyenés törte meg a csendet.
Egy új üzenet világított Dávid kijelzőjén.
“Remélem, az este olyan emlékezetes volt, mint amilyennek képzeltem. Még találkozunk…”
Nóra szeme elkerekedett. Az üzenet nem neki szólt.
5. fejezet – A másik nő titka
Nóra szíve hevesen vert. A telefon fényesen világított az éjjeli szekrényen, a kijelzőn pedig ott állt az üzenet, amit nem neki írtak.
“Remélem, az este olyan emlékezetes volt, mint amilyennek képzeltem. Még találkozunk…”
A gyomra összeszorult. Dávid nyugodtan aludt mellette, teste még mindig forró volt az előző éjszaka élményeitől. Ki írhatta ezt az üzenetet? És ami még fontosabb: mikor?
Egy pillanatig hezitált. Megnézze a küldőt? Megérintené a telefonját?
Végül vett egy mély levegőt, és inkább óvatosan felkelt. A fekete selyemruhája ott hevert a földön, pont úgy, ahogy Dávid az éjjel ledobta róla. Belebújt, majd egy lopott pillantást vetett az alvó férfira.
Azt hitte, ő az egyetlen.
6. fejezet – Hazugság vagy játék?
A tükör előtt állt, nézte saját tükörképét, és az éjszaka minden érintése visszatért az emlékezetébe. Talán félreértelmezi a helyzetet? Lehet, hogy az üzenet semmit sem jelent?
Dávid megmozdult az ágyban, lassan felnyitotta a szemét, és elmosolyodott.
– Máris menni akarsz? – kérdezte álmos hangon.
Nóra visszanézett rá. Most kellett döntenie. Megkérdezi? Eljátssza, hogy nem látott semmit?
Végül lassan visszasétált az ágyhoz, és az ujjaival végighúzott Dávid mellkasán.
– Csak kíváncsi vagyok – mondta halkan. – Minden meghívott nő ilyen különleges bánásmódban részesül?
Dávid tekintete hirtelen tisztább lett, a félmosoly az arcán azonban megmaradt. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha valóban meglepődne a kérdésen.
– Mit értesz ez alatt?
Nóra megérintette a telefonját, ami még mindig ott világított az asztalon.
– Látom, hogy valaki más is emlékezetes estéről beszél – jegyezte meg halkan, és figyelte Dávid arcát.
A férfi végül egy halk sóhajt hallatott, és hátradőlt.
– Látom, hogy észrevetted – mondta egyszerűen.
Nem volt magyarázkodás. Nem volt tiltakozás. Csak egy nyugodt, kiszámított válasz.
Nóra szíve egy pillanatra kihagyott.
– Ki volt az?
Dávid lassan felült, és az ujjai végigfutottak Nóra combján, mintha ezzel akarná elterelni a figyelmét.
– Ha most azt mondanám, hogy egy játék része vagy, megharagudnál? – kérdezte halkan.
7. fejezet – Egy új világ kapuja
Nóra teste megfeszült az érintésére, de az elméje pörgött.
– Milyen játék? – kérdezte végül, és megpróbálta nem éreztetni, mennyire összezavarta ez a helyzet.
Dávid ajkán apró mosoly jelent meg.
– Egy különleges játék. Ahol nincsenek szabályok, csak élvezetek. És ahol mindenki tud mindenkiről.
Nóra összeszorította az ajkait. Szóval ez egy nyílt kapcsolat? Vagy egy titkos klub? Eddig azt hitte, hogy különleges az este, hogy Dávid csak őt akarta, de most már nem volt benne biztos.
Dávid közelebb hajolt hozzá, az ajkai szinte súrolták a fülét.
– Ha úgy érzed, hogy ez nem a te világod, most elmehetsz. De ha maradsz… megmutatom neked, milyen, amikor a vágy minden határt eltöröl.
Nóra teste lángolt. Minden logikus gondolat azt mondta neki, hogy fel kellene kelnie, és el kellene hagynia a szobát.
De ott volt az a másik része is.
Az a része, amelyik érezni akarta, milyen, amikor nincs visszaút.
8. fejezet – A határátlépés
Nóra szíve zakatolt. A döntés ott lebegett előtte, mint egy vékony selyemkendő, amit a legkisebb fuvallat is elsodorhat.
Elmegy? Vagy marad, és belép egy világba, amiről még alig tud valamit?
Dávid lassan végigsimított a karján, ujjai forrón siklottak a bőrén, de ez most más volt. Már nem csak a fizikai vágy hajtotta őt – kíváncsi volt, hogy Nóra hajlandó-e átlépni egy határt, amit eddig nem ismert.
– Ha maradsz, nincs több kérdés. Csak érzések – mondta, és a szeme mélyén valami vad csillogás táncolt.
Nóra mélyen beszívta a levegőt.
A szoba fülledt volt, az este ígérete ott vibrált a bőrén.
A teste válaszolt először.
Hagytak minden szót, minden kételyt, és újra egymásnak feszültek, de ez most más volt. Dávid keze erősebb volt, mozdulatai határozottabbak.
Nóra érezte, hogy most már nem ő irányít.
9. fejezet – A kísértés
A selyemruha újra a földre hullott. Dávid egy mozdulattal a falhoz nyomta, teste finoman, de birtoklóan préselődött hozzá.
– Most én mondom meg, mi lesz – suttogta a fülébe, miközben a kezével végigszántott Nóra combján.
Minden érzékszerve kiélesedett.
Dávid ajkai követelőzően csókolták a nyakát, miközben a keze végigsiklott a hátán, majd határozottan ráfogott a csípőjére. Nóra alig bírt lélegezni, ahogy a férfi kemény teste az övének feszült.
És aztán…
Egy kopogás.
Mindketten megdermedtek.
Nóra ajka résnyire nyílt, a teste még mindig zsibongott az előző percek nyomán. Dávid arca azonban nem tükrözött meglepetést.
A férfi lassan hátrébb lépett, és a bejárati ajtó felé indult.
Nóra hirtelen megértette.
Ez az üzenet…
Ez a szoba…
Ez nem csak róla szólt.
10. fejezet – A szabályok nem léteznek
Az ajtó résnyire nyílt.
Egy nő állt ott. Magas volt, szőke, hosszú lábai egy testhez simuló fekete ruhában rajzolódtak ki. Az ajkán halvány mosoly játszott, ahogy Dávid szemébe nézett.
– Ugye nem zavarlak titeket? – kérdezte lágyan.
Nóra lélegzete elakadt.
Dávid hátranézett rá, és a tekintete tele volt kihívással.
– Még nem késő dönteni.
A nő belépett, és lassan végigmérte Nórát. Egy pillanatra sem tűnt zavartnak. Sőt… mintha pontosan tudta volna, hogy mi történik itt.
A szoba hirtelen még melegebb lett.
Dávid előrelépett, egyik kezével végigsimított az újonnan érkezett nő derekán, majd visszanézett Nórára.
– Az éjszaka még csak most kezdődik.
Nóra testén a vágy és a bizonytalanság egyszerre söpört végig.
Ez egy új világ volt. Egy határ, amit soha nem akart átlépni – és most itt állt előtte.
A kérdés csak az volt:
Készen áll rá?
11. fejezet – A határok eltűnnek
Nóra szíve hevesen vert. A szőke nő belépett a szobába, és a levegő hirtelen még sűrűbb lett a feszültségtől. Egy szavát sem kellett szólnia, mégis pontosan tudta, mi történik.
Dávid bezárta mögötte az ajtót, és lassan végighúzta az ujjait az idegen nő csupasz karján, majd a tekintetével újra Nórára szegeződött.
– Még mindig itt vagy – állapította meg halkan, és egy apró mosoly jelent meg az ajkán.
Nóra nem válaszolt, csak állt ott, ahogy a két alak egyre közelebb ért hozzá. A szőke nő meztelen vállához érintette az ujjait, majd lassan végigsiklott rajta, mintha érezni akarná, mennyire feszült még.
Dávid egy lépéssel mögé lépett, a kezét Nóra csípőjére helyezte, és ajkai puhán érintették a nyakát.
– Engedd el – suttogta, miközben ujjaival lassan lehúzta róla a fekete csipkés fehérneműt.
Már nem volt visszaút.
Nóra hagyta, hogy átadja magát a pillanatnak. Az érintések gyorsultak, a kezek felfedeztek, a testek összeolvadtak. A szőke nő finom ajkai a mellkasán siklottak végig, míg Dávid a derekánál fogva magához húzta.
Lopott sóhajok, remegő érintések, lassan épülő ritmus – az este minden eddiginél intenzívebbé vált.
A gyertyafény árnyakat vetett a falra, a testek egymásba fonódtak, és minden egyes mozdulat a határok végleges eltörlését jelentette.
Utolsó fejezet – Az új szabályok
Nóra zihálva feküdt az ágyon, teste még mindig remegett az előző órák nyomán. Dávid a hátán feküdt, egyik karját a feje alá hajtva, a másikkal finoman végigsimított a szőke nő combján.
Az éjszaka hosszú volt. Túl hosszú, túl intenzív, túl izgató ahhoz, hogy egyszerűen csak egy emlék maradjon.
Nóra lassan felült, és végignézett a két alakon maga mellett.
– Ez mindig így megy nálad? – kérdezte halkan.
Dávid elmosolyodott, és finoman végigsimított az arcán.
– Nem mindig. De amikor megtörténik… sosem felejted el.
A szőke nő csak elégedetten mosolygott, miközben ujjait a lepedőn végighúzta.
Nóra mély levegőt vett. A határokat, amiket ismert, már régen elhagyta.
A kérdés most már csak az volt…
Vissza akar-e még térni a régi életébe?