A tökéletes lány – 1. rész

A tornacsarnok lelátóján ültünk és a lány röplabdacsapat edzését bámultuk. Nem hiszem, hogy sok izgalmasabb dolog lenne, mint tizenegy tinilányt nézni testhezálló pólókban és combközépig érő cicanaciban. Még a harmincas éveiben járó edzőjük is eszméletlenül dögös volt. A legjobb barátommal csodáltuk az ugráló ciciket és a villogó lábakat, majd egyszer csak megszólalt: 

 – A fenébe, de jól néz ki, a lábai a padlótól egészen a fenekéig érnek, és a feneke messze van a padlótól. Istenem, de el tudnám viselni azokat a lábakat a derekam köré tekeredve.

Éppen három csaj seggére próbáltam koncentrálni egyszerre, és nem értettem, hogy kiről beszélt: 

– Melyikre gondolsz?”.

– Krisztire. Nézd meg, haver, annyira király, bármit megtennék, hogy rám izguljon.

Tekintetem a lányra szegeztem, éppen akkor, amikor az felugrott a padlóról. Hosszú, hajlékony teste olyan kecsesen feszült, mint egy gazella ugrás közben, a lábujjától az ujja hegyéig, ahogy a labdát a háló túloldalára csapta. Ahogy a levegőben úszott, bármelyik sportmagazin címlapján megjelenhetett volna. Kriszti végzős, mint mi. 18 évesen, két hónaposan és 4 naposan 175 centi, 63 kiló, és 36C-s melltartót visel. Mogyoróbarna, meleg szemei vannak, amelyeket hosszú szempillák hangsúlyoznak a telt ívű szemöldök alatt. Magas, kiemelkedő arccsontok szegélyezik kis fitos orrát. Ajkai teltek, a sarkokban természetes, vonzó mosolyban fordulnak fel, ami talán egyetlen hibáját is elárulja. Felül a két első foga között keskeny rés tátong, amelyen keresztül egy vízsugarat is ki tud köpni. Vállig érő hamvas szőke haja az izzadság és a testmozgás ellenére is úgy nézett ki,mintha éppen akkor fésülte volna be. Még azt is tudtam, hogy van egy két centis heg a bal csípőjén, éppen a combja tetején.

Igen, tény, hogy Kriszti eszméletlen dögös volt, de nem véletlenül tudtam róla ennyi személyes dolgot. Pistire néztem, és azt mondtam:

– Hé, ne beszélj már így a húgomról, az istenit, mert szétrúgom a segged!

Rám nézett  – Ugyan már ember, te is imádsz az ikertestvéreddel lógni. Ne mondd, hogy sose bámultad még meg, amikor a házban sétálgat ide-oda.

– Pofa be, seggfej, húzzunk innen, be kell melegítenem a kocsit.

Három nappal karácsony előtt volt, és épp akkor jöttünk ki az utolsó óráról a várva várt iskolai szünet előtt. A családommal Mátrába készültünk egy kicsit síelni, és már nagyon vártam. Odakint ocsmány téli szürkeség és csontig hatoló hideg fogadott, gyorsan elmentem bemelegíteni a kocsit, és vártam, hogy Kriszti kijöjjön, és hazamehessünk. A fűtés éppen kezdett meleg levegőt fújni a jégtelenítőkből, amikor kijött a tornateremből. A legjobb barátnőjével, Eszterrel sétált, egy barna hajú csajjal, aki magasságban és vonzerőben közel állt Krisztihez, de ahogy a latyakban tapostak és jeges hótömbökön léptek át, én inkább Krisztit figyeltem. Az arca alig látszott ki a kapucni alól, de hosszú, farmerbe burkolt lábai megragadták a tekintetemet. Bűntudatot éreztem, ahogy elképzeltem azokat a lábakat meztelenül. Kinyitotta az ajtót, kecsesen bedugta a fenekét az anyósülésre, és összecsapta a lábát, hogy lecsapja a havat a csizmájáról. Behajtotta a térdét, és behúzta a lábát a kocsiba. Eszter lehajolt, adott egy puszit a nővéremnek, és boldog karácsonyt kívánt nekem, majd Kriszti becsukta az ajtót. Felém fordult, átkarolta a karomat, jéghideg az ujjait becsúsztatta az ingem alá a hasamhoz, hogy kicsit felmelegítse.

– Basszus, de hideg van. Menjünk!

Valamikor később aznap délután melegítőben lustálkodtam a kanapén, és a tévét bámultam, amikor tesókám fura mosollyal a szája sarkában bejött a szobába, leült velem szemben és ennyit mondott: – – Szia.

Ránéztem: – Mi van?

– Hallottam, hogy szakítottál Mercivel, ugye? – és megint az a fura félmosoly.

– Szerintem inkább ő szakított velem. Nagyon furcsa volt, és azt mondta, hogy visszafogom az érvényesülésben, bármit is jelentsen ez. Pisti azt mondta, hogy a jövő hétvégén a megpattannak a tóhoz azzal a kigyúrt csávóval a B osztályból.

– Sajnálom, biztos nagyon kiakadtál miatta. Őszintén szólva én amúgy sem csíptem, túl jó vagy egy ilyen ribancnak, mint ő.

– Mi a fenét tudsz te arról, hogy kinek vagyok jó vagy nem? Mióta érdekel a nemi életem?

– Hónapok óta jártatok, biztos felhúzott, hogy csak így lepattintott, nem?”

– Nyugi, nem csinálok semmi hülyeséget, még a házukat se gyújtom rájuk. Nem szeretném a következő randijaimat azzal tölteni, hogy a seggemet védem a cellatársaktól.

A nővérem elfordult, és figyelte, ahogy a tévében a csatornákat lapozgatom. Néhány percig némán ültünk, és néztük, ahogy a hülyébbnél hülyébb műsorok felvillannak pár másodpercre.

Végül én törtem meg a csendet  – Összecsomagoltál? – kérdeztem.

– Még nem, de anya mondta, hogy reggelre mindennel legyünk kész, különben… Aztán elhúzott.

– Hová ment?

– Hótaposóért. –  A nővérem elfordította a fejét, és figyelmesen tanulmányozott: –  Látom rajtad, hogy bosszant a dolog.” – jelentette ki.

Tudtam, hogy a Mercivel való szakításomra céloz. – Leszarom! – vágtam vissza élesen, miközben a tévét bambultam, legalább is fél szemmel. A röplabdaedzés után lezuhanyozott, és átöltözött egy laza rövidnadrágba és egy ujjatlan, elöl gombolós blúzba, jól látszott, hogy fekete melltartót visel.

– Na, persze! Gyerünk, ismerlek, mint a rossz pénzt, mondd el”  – forszírozta tovább.

– Pofa be! – válaszoltam, mert nem igazán akartam kibökni, hogy valójában mire is gondolok. Nem a volt barátnőm járt a fejemben, hanem az, amit Pisti mondott róla.

– Egy frászt, látom hogy nagyon foglalkoztat a dolog. Bökd már ki!

Néha borzasztó idegesítő, hogy volt egy ikertestvérem, mert sokszor úgy tűnt, ő még nálam is jobban tisztában volt az érzéseimmel, a hangulatommal és azzal, hogy mi jár a fejemben. Ránéztem: – Mit gondolsz a Pistiről?

Rögtön levette, mire gondolok – Micsoda? Nem! Az kizárt! – válaszolta őszintén – Barátként rendben van, de kissé nagy az arca. Ha egy sráccal lógok, nem akarom állandóan azt hallgatni, hogy milyen menő, és én milyen szerencsés vagyok, hogy vele lehetek. Ráadásul ronda lapátfülei vannak, mint Dumbónak, csak nem olyan aranyos.

Ezen felröhögtem, Pistinek tényleg furcsa fülei voltak. – Bejön neked bárki a csapatokból? – Kérdeztem, remélve, hogy nemet mond, mert a csapattársaim többsége megállás nélkül hajtja csajokat, és nem akartam, hogy a húgom csak egy játékszer legyen valamelyik tuskónak.

– Hát, én Márkkal járok, és ő nem sportoló – itt egy pillanatra kihagyott a lélegzete, a tekintete elrebbent rólam, majd rám nézett, és félénk hangon, enyhe vöröses árnyalattal az arcán benyögte: – de van egy sportoló, aki bármikor gerincre tudna vágni.

Ez hirtelen nagyon rosszul esett, ingerült lettem és, visszafordultam a tévé felé. Fogalmam sincs, miért idegesített ez ennyire. Sose zavart, hogy imádra a pasikat, de elég okosnak tartottam ahhoz, hogy tudja, a sportolók szinte sportként vadásszák a lányokat. Mostanában egyre erősebb volt bennem egy meghatározhatatlan rossz érzés amiatt, ha elképzeltem, hogy Kriszti valamelyik menő sportcsillaggal lóg. Elvégre ők a csapattársaim voltak; én is közéjük tartoztam. Én sosem hencegtem a hódításaimmal, talán ezért is irritáltak annyira a többiek. Az öltözőben állandóan azt hallgattam, ki kit dugott éppen seggbe, és, hogy hogyan cserkészik meg az új csajokat. Különösen Pisti esetében zavart a dolog, hiába volt a legjobb barátom, néha úgy éreztem, mindjárt beverek neki egyet, ahogy a húgomról beszélt.

– Gyerünk, mondd el, mi a baj! – mondta újra, miközben lehajolt, hogy lehúzza a cipőjét. Ahogy ezt megtette, egy pillanatra beláttam a bugyijáig a rövid nadrágja szárán. Hirtelen hallottam, ahogy Pisti félig irigykedve, félig gúnyosan mondta, hogy biztos jól megbámulom néha idehaza.

Elfordítottam a tekintetem, még mielőtt kiszúrta volna, hova bámulok – Nincs semmi!

Arrébb csúsztatta a fenekét – Ugyan már, kistesó, biztos vagy benne? – kérdezte a jól ismert hanghordozással.

Amióta Kriszti megtudta, hogy 12 perccel előttem született, állandóan kistesónak szólított, leginkább, mielőtt bunyózni kezdett volna velem. 

– Elég biztos – válaszoltam, és felkészültem a támadásra.

Még közelebb csúszott –Tééényleg? A hangja egyszerre volt gyengéd és incselkedő.

– Igen, tényleg… – Pont jókor mozdultam arrébb. Csiklandozni kezdett, felugrottam és menekülni próbáltam, de utánam vetette magát. Nem hagytam magam, az ujjaimat a bordái alá nyomtam. Hangosan felvisított, próbált elszabadulni, de közben ő sem eresztett. Egy pillanatra megállt levegőt venni, én pedig gyorsan fogást váltottam, hogy még inkább csikizni tudjam. Felüvöltött, és hátravetette magát a kanapéra, engem is magával húzva. Karok és lábak, kuncogások, csiklandozások és visítások nagy gubancává váltunk, amíg már egyikünk se bírta tovább.

Lábaink gordiuszi csomóba gabalyodtak, az arcomat-számat beterítette a még nedves haja, betöltött a sampon zöldalmaillata. Éreztem, ahogy a mellkasa fel-le hullámzik a zihálástól, a mellei minden egyes lélegzetvétellel a mellkasomhoz nyomódtak. A combja erősen a saját combomhoz nyomta a farkam…

Amióta az eszemet tudom, sokat birkóztunk és tussoltunk együtt, de ez most teljesen más volt. Más volt, ahogyan szorongattuk és markoltuk egymást, más volt, ahogyan magához húzott, és az is, ahogyan reagáltam. A heves birkózástól a forró vér egyenesen a farkamba áramlott, ami elkezdett nőni, eszembe se jutott, hogy a húgom az. Rajtam laza melegítőnadrág volt, ő pedig egy vékony rövidnadrágot viselt, úgyhogy bármelyik pillanatban megérezhette merevedésemet. Kihúztam az arcomat a hajából, és ránéztem. Az arca kipirult, az ajkai kissé szétnyíltak, ahogy levegőért fújt. Az arcunk még egy centire sem volt egymástól, amikor a medencéjét finoman a duzzadó farkamhoz nyomta, és rövid, meglepett sóhajt hallatott.

Tekintetünk egymásra tapadt, majd gondolkodás nélkül egy csókot nyomtam az ajkára. A szánk egy hosszú pillanatig lágyan összeolvadt, mielőtt visszahúzódtam és rábámultam. Nem szólt semmit, csak kifürkészhetetlen tekintettel kutatta az arcomat. Pánikba estem, és megpróbáltam valami magyarázatot kibökni, de nem hagyott rá időt, felemelte a fejét a párnáról, és visszacsókolt. Lágy ajkai megragadták a felső ajkamat; röviden megcirógatta, majd kinyitotta a száját, és vadul megcsókolt. Nyelvünk hegyei könnyedén vívtak egymással, miközben kezei a tarkómra vándoroltak. A kezeim a testét szorították meg, közvetlenül a mellei alatt, és szorosabban szorítottam. Erre kicsit elvette a száját az enyémről, és forrón belelehelt a fülembe. Pár másodperc múlva a szemembe bámult, majd lehunyta a szemét és határozottan újra megcsókolt.

Pár percig úgy csókolóztunk, mintha egy igazi randin lennénk, majd megfogta az éppen a mellei felé tapogatózó kezemet, visszahúzódott, és halkan odasuttogta: – Akarod tudni, kire gondoltam az előbb, akinek megadnám magam?”. A hangja alig hallatszott, kissé remegett.

– Tessék? – Nem értettem, miért jön már megint ezzel, pont, amikor így egymásnak estünk. A fejem hirtelen kitisztult, és kisség felemelkedtem tőle, de derék alatt azért továbbra is összeértünk – Kire?

Arca mélypirosra vált, a szemei összevissza jártak, kerülték a tekintetemet. A nyakán jól láthatóan lüktetett egy ér.

– Péter – suttogta.

Először azt hittem, hogy a nevem csak a felvezetés a mondókájához, de amikor a „Péter” után nem következett semmi, egy pillanatra elállt a lélegzetem. Ugyanis én vagyok Péter, az egyetlen Péter, akit ismer. Ahogy belém vágott a felismerés, a gyomromba olyasmi nyilalt, amit még soha nem éreztem. A nővérem épp most vallotta be, hogy bejövök neki? Csak így? Számtalan gondolat futott át az agyamon, de ahogy rájöttem, miről is van szó, a farkam azonnal kőkeménnyé merevedett.

Látszott az arcán, hogy nagyon fél tőle, hogyan fogadom majd a vallomását, persze nem tudhatta, hogy nekem is hányszor megfordult már a fejemben. Azóta fantáziáltam róla, amióta először erekcióm lett. Eleinte megpróbáltam tagadni az érzést, és elhessegetni, ami a fejemben volt, de végül megadtam magam és többé nem tartott vissza semmi az ábrándozástól. Pisti tudtán kívül telibe talált a megjegyzésével, igenis nagyon sokszor megbámultam már a nővéremet, ahogy odahaza járkált házban.

Nem válaszoltam semmit, inkább újra megcsókoltam, de ezúttal lassan és mélyen, amiből mindent megértett. Felsóhajtott, az ajkai lágyan megadták magukat az enyémnek, az ágyékát lassan mozgatva kezdte a farkamhoz dörzsölni. Muszáj volt megállnom, olyan lélegzetelállító volt az egész.

– Ha ezt így folytatod, a nadrágomba élvezek – mondtam, és egy pillanatra újra beugrott a gondolat, jézusom, ezt most tényleg a saját húgomnak mondtam?

Tágra nyílt szemekkel bámult rám, majd elpirult – Csak egy csókból? – kérdezte incselkedve. Beszívta az alsó ajkát, a szeme szikrázott a pimaszságtól, majd a lábait a derekamra kulcsolva, a kezével a helyemen tartva lassan körözni kezdett a csípőjével, az ágyékát a merev farkamhoz dörzsölve – És akkor ehhez mit szólsz? – kérdezte huncut vigyorral. A mozdulataira szinte lüktetni kezdtek a golyóim, a tekintetéből eltűnt a huncutság és az ideges óvatosság, pillantása meghitté és átszellemültté változott.

– Szent szar, Kriszti, ezt abba kell hagynunk! – és próbáltam leszállni róla.

Kezei a hátamra tapadtak, a lábát még szorosabbra kulcsolta, nehogy mozdulni tudjak – Miért? Azt hittem szereted a lányokat – Hűha! A szívem megdobbant, egyszerűen nem tudtam elhinni, miről is beszélünk éppen.

Gondolatok és szavak torlódtak fel a fejemben, a szívem őrülten vert, fogalmam se volt, mit mondjak. Elvesztettem a szavakat, mégis hogy bökjem ki azt, hogy „Hé hugi, meg akarlak dugni”?

– Persze, hogy szeretem… de ööö, de ha én beindulok… – hebegtem, majd elhallgattam.

– Igen, mi lesz akkor? – Nézett rám nagy ártatlanul, persze pontosan tudta,mire gondolok.

Csak bámultam rá, de mielőtt még a zsibbadt agyam rá tudta volna venni magát a válaszra, újra körözni kezdte a csípőjét. Az agyam megszűnt működni, a hormonok átvették az irányítást. Persze pontosan látta rajtam a változást, egész életünkben szoros mentális kapcsolatban voltunk – Péter, ne félj kimondani, én sem félek hallani – biztatott lágyan és szexi hangon lehelve. Tudtam, hogy mit akar hallani, de még soha életemben nem voltam ennyire ideges, még akkor sem, amikor életemben az első lánynak próbáltam kinyögni, hogy kívánom.

– Azt akartam… már régóta… – ő meg csak bámult a szemembe, képtelen voltam elfordítani a tekintetem, de folytatni se tudtam a mondókámat. A szívem úgy kalapált, mintha egy maraton célegyenesében tartanék.

– Meg akartál csókolni?” – kérdezte gúnyolódva, holott rohadt jól tudta, mit nem bírok kinyögni.

– A testem annyira megfeszült, hogy a tüdőmben alig maradt levegő, ezért a szavak beszéd helyett csak gyenge zihálásként törtek elő belőlem: – Meg akarlak dugni, Kriszti! – Kissé hátrahőkölt, hatalmas szemekkel meredt rám. A szívem fájdalmasan dobbant egyet, biztos voltam benne, hogy azonnal észhez tér, és lelök magáról.

– Tényleg? – ebben a kérdésben alig volt erő. Csak bámultuk egymást, én meg attól féltem, hogy a pillanat varázsa elpattan és kijózanodva elhúzódik. De a keze végigsimított a hátamon és félénken megszólalt: – mondanád meg egyszer? Hallani akarom.

– Igen, Kriszti, meg akarlak dugni” – mondtam, most már valamivel magabiztosabban.

Mozgatni kezdte a testét, mintha még közelebb akarna kerülni hozzám, majd azt mondta – Csókolj meg újra, hadd tudjam, hogy komolyan gondolod! –, és átkarolta a nyakam. Ki a fene voltam én, hogy visszautasítsam? Az ajkaimat az övére tapasztottam, és azonnal csókolózásba keveredtünk. Forrón és szenvedélyesen csókolóztunk, harapdálta, majd szopogatta a nyelvemet, közben a farkam úgy lüktetett, mintha egy pumpa lett volna benne. Mozogtam én is, egyre ösztönösebben, minél jobban hozzádörgölve a merev farkamat. Éreztem, hogy már nem bírom sokáig, és mindjárt robbanni fogok.

Felhúzta a térdeit, még jobban átkarolt a lábaival, hogy továbbra is összeérjünk, a bal kezével meg lenyúlt, és a farkam után tapogatózott. Rámarkolt a nadrágon keresztül, és lassan, célirányosan masszírozni kezdte. 

– Muszáj elélveznem, nem bírom tovább – hörögtem. 

Megint felmerült bennem a kép, hogy alig tíz perce még csak az ártatlan kishúgommal beszélgettünk, most pedig ott vergődik az eleven, izzó farkam a markában. Megadtam magam és minden idegszálammal arra figyeltem, hogy markolja és huzogatja a farkamat. Többé nem volt bennem kétség, az ösztönök minden más érzést elnyomtak, el kellett élveznem.

Nem tudom, mennyi ideig tartott volna még a dolog, de ekkor anyánk hangját hallottam.

– Péter! Kriszti! Hol vagytok?

– Atyaég, anya! – suttogtam rémülten, majd hangosan visszakiáltottam – Hahó, itthon vagyok! 

Hallottam, hogy becsukódik az ajtó, és már az előszobában szöszmötölt valamit. Gyorsan felpattantam Krisztiről, aki ijedt tekintettel bámult rám. Felpattant, és két mozdulattal megigazította a blúzát és a haját. Összenéztünk, majd egyszerre le a hatalmas merevedésemre. Esélytelen volt, hogy észrevétlen maradjon, így gyorsan a hálószobám felé sprinteltem, mielőtt anyánk benyitott volna a szobába. Épp csak becsuktam magam mögött az ajtót, és hallottam, hogy anya kérdezi Krisztit.

– Apa hol van?

– Még nem jött haza a munkából” – hallottam ikertestvérem rezzenéstelen hangját.

– Te mit csinálsz?

– Ööö, Péterrel dzsúdóztunk egy kicsit. – A nővéremnek és nekem is fekete övünk van Judóban, és gyakran gyakorolunk együtt, szóval semmi meglepő nem volt abban, hogy dobáljuk egymást.

– Hol van?

– A szobájában, nadrágot cserél, mert a szart is kitapostam belőle. – Láttam magamban Kriszti szemtelen vigyorát, ahogy ezt mondja.

Anya megszólalt: – Oké, de menj, és készülődj, elszaladunk vásárolni!

Hallottam, ahogy anya visszament a konyhába, én pedig vártam még néhány másodpercet, mielőtt visszamentem Krisztihez – Ez nagyon meredek volt – suttogtam, miközben az összekócolt haját próbálta kifésülni.

Nézte játékunk bizonyítékát, a farkam még mindig sátrat képezett a melegítőmben. Összepillantottunk, majd incselkedő hangon megszólalt: – Igen, látom, milyen meredek. – Halkan felnevetett, majd még odasúgta: – Talán legközelebb több időnk lesz dzsúdózni –, rám kacsintott és kiment a szobából.

Anya és Kriszti a konyhában voltak, apa pedig a híreket nézte, amikor előkerültem a vacsorához. Nem láttam apát, mióta hazajött, és nem láttam Krisztit sem, a fülembe ültette a bogarat, ahogy olyan lazán odasúgta, hogy „legközelebb”. Amikor anya betoppant, biztos voltam benne, hogy ez az egész csak egy őrült közjáték volt, de ezzel az utolsó mondatával gondoskodott róla, hogy az erekcióm kínzó módon szinte állandó maradjon. Nem is csináltam semmit azóta, csak hevertem az ágyon és próbáltam nem elélvezni csak attól, hogy a birkózásunkra gondoltam.

Evés után leültünk tévézni a nappaliban. Valami sorozat ment, de én azt se tudtam mi az és kik játszanak benne. Ahogy véget ért az epizód, az ősök elmentek aludni és jó éjszakát kívántak. Zavartan bólogattunk, majd ahogy kettesben maradtunk a sorozatról dumáltunk. Kriszti szemlátomást több részletre emlékezett nálam.

– Ha a férj nem vigyáz, akkor máshol fogja megkapni a szerelmet, például Constance-tól – mondta Kriszti, miközben lazán hátradobta magát a kanapé párnái közé. Fehér flanelpizsamát viselt, nem volt rajta smink, a haja egy egyszerű lófarokba volt kötve. A vékony flanel a mellei köré simult, gyönyörűen kirajzolta a mellei formáját. Az ajkai szétnyíltak, ahogy ellazult, csak úgy sugárzott belőle az érzékiség.

– De Constance a főnöke, ráadásul egy nő. – próbáltam közbevetni valamit, hogy leplezzem a zavaromat.

– Igen, de számít ez valamit? Ha két ember kívánja egymást, miért kellene, hogy a nem vagy a kapcsolatuk jellege meggátolja őket? 

Nehéz lett volna nem érteni a célzást, több se kellett hormonokkal átitatott elmémnek. Persze pontosan tudta, mit mondott, rám nézett, és felmérte a hatást. A szeme, a testtartása, a szája szegletében megbúvó kis mosoly mind ugyanazt sugallta: „kanos vagyok, és nem számít, milyen kapcsolatban vagyunk”.

Nem türtőztettem magam tovább, előrehajoltam és megcsókoltam. A derekánál fogva szorosan magamhoz húztam, miközben a kezei a tarkómat kulcsolták át. Az én kezem a laza felsője alá csusszant, ujjaim a sima, forró bőrét tapintották. Lerántotta a pólómat, egy gyors mozdulattal a kanapéra lökött és az ölembe ült. Mellbimbói a bőrömet súrolták, tapogattuk és csókoltuk egymást. Megfogtam a mellét, erre felnyögött, hogy „Péter”… Csókoltam a nyakát, ő meg a hajamba túrt, minden mozdulatunk egyszerre volt őrjítően izgalmas és teljesen természetes.

Persze megint ő volt a józanabb, kicsit eltolt magától. – Ne, nem lehet!

Megállt bennem az ütő, hogy most ebben a helyzetben mégis visszautasít, de folytatta.

– Anyáék még biztos ébren vannak, gondolj bele, mit szólnának, ha látnának minket. Én próbáltam a melleit csókolgatni, de a hajamnál fogva elhúzta a fejem. 

– Ne, ne most, ne itt!” – suttogta határozottan.

Belátva, hogy jogos a dorgálás felálltam, és a kezemet nyújtottam neki. Megragadta, felhúzta magát. Hozzám simult egy pillanatra, az ajkai érzékien a fülemhez értek és belelehelte: 

– Szóljunk nekik, hogy elmegyünk a Mekibe a haverokkal találkozni. Gyorsan átöltözöm, te hozd a kocsit! 

Ezzel kacéran elsietett, de előtte még alaposan rámarkolt a kőkeményen ágaskodó farkamra.

– Apa? – suttogtam és halkan kopogtam a hálójuk ajtaján. Kinyitotta, én pedig elmondtam neki, amit Krisztivel megbeszéltünk. – Elvihetjük a terepjárót? – kérdeztem.

– Mi a baj a te kocsiddal?

Nem akartam elmondani neki, hogy az enyém túl kicsi ahhoz, hogy megdugjam benne a lányát, ezért annyit mondtam, hogy a fűtésem nem az igazi ebben a nagy hidegben.

– Rendben, de óvatosak legyetek és ne feledd, hogy holnap korán akarunk indulni.”

Már melegítettem a nagy terepjárót, amikor Kriszti bejött a garázsba, télikabátot viselt, ami alól egy szoknya kandikált ki, a lába térdtől a cipőig csupasz volt. Beugrott az anyósülésre, és közölte:

– Jó hideg van. Menjünk!

– Hová? – kérdeztem, ahogy kiálltunk az utcára.

– Tudod, hol van az a nagy szomorúfűz a kilátónál?

– Igen.

– Alatta van elég hely, hogy egy kocsit leparkoljunk, és ne legyünk szem előtt.

– Hát ezt meg honnan tudod?

Kriszti a konzol fölé hajolt, a combomra tette a kezét, és a fülembe mondta: – Hallom a pletykákat.

– Pletykákat? Miféle pletykákat?

Megszorította a combomat,majd válaszolt: – Mindenféléket. Hideg van ma este, úgyhogy valószínűleg senki sincs ott, nézzük meg!

Ahogy ezt mondta, egyből éreztem, hogy többet tud a helyről, mint amit elárult, és volt a benyomásom, hogy valószínűleg nem is olyan megközelíthetetlen a pasik számára, mint hittem volna. Egy villanásnyira felrémlett bennem, ahogy Márk merev farka furakszik a nővérem hosszú lábai között. Erre a képre a már amúgy is kínzóan erős erekcióm valahogy még erősebbé vált, úgyhogy nem is húztam az időt, kilőttem a kocsival.

A habozásunk már a múlté volt. Krisztivel már órák óta játszadoztunk, incselkedtünk, flörtöltünk egymással, a merész lépések már nem tűntek olyan merésznek, és már messze túl voltunk a „szabad-e ilyet csinálni” kérdésen. „A pokolba is, igen!” – a válasz egyértelmű volt.

Beálltunk a fa alá, de a hideg miatt hagytam járni a motort. Kriszti a hátsó ülésre, én gyorsan kiugrottam és beszálltam mellé. Addigra már nagyon is meleg volt a kocsiban, így levetette a kabátját, majd összehajtogatta, hogy a kartámla keménységét tompítsa vele. Odahúzódtam, és minden kétség vagy félelem nélkül egyszerűen csak megcsókoltam. Ahogyan visszacsókolt, ahogyan a karjaival ölelt, egyértelművé tette, hogy akarjuk egymást, Kriszti ugyanúgy készen állt rá, mint én. Átkarolta a nyakamat, és magához húzott, a széles hátsó ülésen feszültünk egymásnak. Másodperceken belül úgy éreztem, akár ki is kapcsolhatjuk a fűtést, nem volt rá szükségünk.

Számtalanszor fantáziáltam már Krisztiről, mióta először kivertem, és most úgy tűnt a legmerészebb álmaimnál is több következik. Felhúztam a pólóját, és belecsókoltam a köldökébe. A háta ívesen megfeszült, az elakadt lélegzete csöndjében szinte hallható volt a szívem vad dobbanása. Öt barátnőmmel keféltem már, és túl voltam már pár dolgon, de soha nem jutottam idáig egy első randin sem, pláne nem a húgommal. Krisztivel nem akartam elkapkodni, a legintimebb élményt kellett nyújtanunk egymásnak, a legszexisebb ábrándjaimat akartam beteljesíteni vele. Egy kicsit még mindig tartottam tőle, hogy hirtelen észbe kap, és abbahagyja, amit csinálunk. 

Letérdeltem a kocsi padlójára, majd megcsókoltam a combja belső oldalát, belélegeztem az édes illatát. A bugyija forró és nedves volt, éreztem, hogy a teste vadul kívánja az enyémet. Azonnal be akartam dugni a farkam, de lassan akartam haladni, annyira fel akartam izgatnom, hogy könyörögjön a dugásért. Amit csináltunk, az tabu, tiltott, még csak nem is legális, ráadásul pokolian furcsa érzés volt, de azt akartam, hogy azután is vissza- és visszajöjjön hozzám, miután teljesen kijózanodott.

A szoknyáját felhajtottam a derekáig, majd csókolgatni kezdtem a szeméremdombját. A vékony anyagon keresztül éreztem a bőrét, és a finom formákat. Megnyaltam az ágyékát, megízlelve a kéjnedvekkel átitatott textilt. 

– Uhhh –  sóhajtott halkan.

Folytattam, végigcsókolgattam a combja belső felét, közben ujjaimmal a vaginája formáját cirógattam át a bugyiján keresztül. 

– Ne kínozz! – nyögte, úgyhogy lehúztam a bugyiját. Az egyik lábát felemelte az ülésről, és lerúgta róla a bugyit. A puncija nedves volt és csillogott, a nagyajkai duzzadtak és feszesek, a kisajkak hívogatóan kukucskáltak ki közülük. Úgy éreztem, a nadrágom menten szétrobban a látványtól, de nem akartam elsietni a dolgot. Remegett, a szemei csukva voltak. Az egyik kezemet a hasára tettem és a számmal közelítettem a puncijához. Ahogy megérezte, hatalmasat sóhajtott, a feneke megfeszült, ő is próbált közelebb csúszni a számhoz.

– Hé, nézz rám! Kriszti, nézz rám! – Kinyitotta a szemét, és rám bámult. – Nézd, miközben csinálom! – mondtam. Elvörösödött, de a szemét egy pillanatra se vette le rólam.

A térdeinél fogva széttártam a combjait, hogy könnyen hozzáférhessek, majd a nyelvem hegyével finoman körbejártam a punciján. Lágyan csókoltam és nyalogattam, ő meg minden érintésemre megfeszült, és tolta a szám felé a csípőjét. Felpillantottam az arcába, a szemei hatalmasra nyíltak és csak figyelte a számat, ahogy nyaltam. Ahogy fokoztam a nyalás erejét, nem bírt uralkodni magán és egyre erősebben kőrözött a csípőjével. 

– Ohhh, én ilyet még soha… – motyogta, közben az egész teste finoman remegett. A csípője egyre vadabb táncot lejtett, én pedig igyekeztem fokozatosan gyorsítani, pedig a golyóim már valósággal izzottak az izgatottságtól. Már nem finomkodtam annyira a nyelvem végigszáguldott a csiklójától a hüvelyéig, le és fel, oda és vissza. Éreztem, amikor feladta… Többé nem volt képes nézni, hátrahanyatlott a kabátjára, és átadta magát az érzésnek. A lábait teljesen széttárta, én pedig beszívtam a csiklóját. A háta feszes ívbe hajlott, a teste rángatózni kezdett és hangosan kiabálva elélvezett.

Tovább csókolgattam és szopogattam a csiklóját, majd egy kis pihenőt követve nekiláttam, hogy újra a csúcsra juttassam. Az ujjamat lassan becsúsztattam a puncijába, hol gyengédebben, hol erősebben tágítva a bejáratát. Egyre mélyebbre hatoltam, próbáltam megkeresni a G-pontját, közben igyekeztem a nyelvemmel a csiklóját is tovább izgatni. Egyre gyorsabban vonaglott az ujjamon, aztán már kettőn, miután az is könnyedén becsusszant. 

– Oh, oohhh, ez…I……mmmm! – egyre artikulálatlanabbul kiabált, én pedig egyszerre ujjaztam ritmusosan és nyaltam a csiklóját. Megragadta a haja, szinte ráhúzta magát a számra és a kezemre, ugrált és vonaglott.

– Ez az…Ah— ez az…igeen!! – A háta és az egész teste megint ívbe feszült, félig fel is ült és bár éreztem a puncija lüktetését az ujjam körül, ezúttal egy hang se hagyta el a száját, hangtalan hullámokban áradt végig benne az orgazmus. Végül elfogyott minden ereje, hátrahanyatlott, és teljesen elernyedt. Kicsit még csókolgattam a punciját, néha rángott egyet-egyet, majd végképp elcsendesedett.

– Ez valami hihetetlen volt! – pihengte pár perc múltán. Lassan kezdett magához térni, és szemébe visszatért a mohóság: 

– Dugj meg most! Azonnal! 

A lábait újra széttárta, hogy könnyen odaférjek, a pinája duzzadt és nedves volt, végtelenül vágytam már benne lenni. A farkam után nyúlt, és ügyesen addig igazgatta, amíg a feje bele nem csúszott. Ekkor felemelte a lábait és a sarkait a hátamnak és a fenekemnek támasztotta, a kezével a derekamhoz nyújt és magába húzott. Földöntúli mosoly áradt el az arcán, ahogy tövig belé hatoltam. Felemelkedett egy pillanatra és adott egy gyors csókot. 

– Belém is élvezhetsz, ha akarsz – suttogta, és én már ettől a mondattól majdnem elélveztem.

Már öt másik lánnyal is szexeltem ezelőtt, és mindig fantasztikus volt, olyat, mint amikor az ikertestvérem lábai között csúszkált ki és be a farkam, még sose éreztem. Ez volt életem legerotikusabb, legfantasztikusabb érzése, szinte lebegtem az eufória felhőjében. Mennyei érzés volt, és az a tudat, hogy éppen a saját húgomat dugom, csak még intenzívebbé tette az egészet. Nem akartam elkapkodni, ennek a tudatnak, a látványnak és érzésnek minden másodpercét ki akartam élvezni. Hálás voltam, hogy vacsora előtt nem bírtam magammal és kivertem, különben már akkor elélveztem volna, amikor még csak a farkam hegye volt benne. Ahogy gyorsultam és egyre erősebben éreztem a lábait a derekamon, hirtelen eszembe jutott Pisti, amint pont erről ábrándozott.

Éreztem, hogy már nem bírom tovább, a golyóim befeszültek, a farkam szinte lángolt… és ekkor megcsörrent Kriszti telefonja. Ijedten ugrottunk egyet, gyorsan felkapta és…

– Apa az! – tátogta felém. 

Felvette a telefont – Szia, apa!

Én nem bírtam magammal és lassan, csendesen újra tövig hatoltam belé. A szeme elkerekedett, komikus volt, ahogy egyszerre kellett nyögnie, nevetnie és közben próbált komolynak maradni, nehogy a fater bármit megneszeljen.

– Péter éppen elmerült valamiben egy lánnyal, de szerintem mindjárt végez, és pár perc múlva indulunk vissza. 

A szemei csillogtak, rám vigyorgott, félig cinkosan, félig kényelmetlenül, mert azért már ketten is bőven elegen voltunk egy családból, pont az ősök hiányoztak, még ha csak telefonon is. Gyorsan letette, én pedig tövig csaptam benne a farkamat és üvöltve elélveztem. A farkam csak rángott és rángott, még csak hasonlóan nagyot se élveztem soha. Lerogytam az ülések közé, a combjára fektettem a fejem és néztem, ahogy lassan elkezdett szivárogni belőle a spermám. 

A hazaút teljesen normálisan telt, mintha csak egy átlagos testvérpár lennénk, akik egy autóban utaznak. Egy szót se szóltunk, nem simultunk össze, nem beszéltük meg a dolgokat. Kriszti a kocsi ablakának dőlt, elmélázva figyelte az éjszakát, de az üvegben visszatükröződve láttam, hogy elégedett mosoly ül az arcán.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük