Nem vagyok rossz ember. Nem vagyok kurva sem. De van bennem valami, amit talán sosem tudtam igazán kontrollálni: a vágy. Az a fajta, ami nem hagy aludni, ami akkor is ott bizsereg a bőröm alatt, amikor minden rendben van otthon.
Igen… férjnél vagyok. Igen, szeret engem. És én is őt – valahol. De amit aznap este történt, az nem a szeretetről szólt. Hanem valami másról.
Céges buli volt. Ünnepelni kellett volna, inni, mosolyogni a HR-esek poénjain, meghallgatni, ki kivel kavar titokban. Már induláskor is éreztem, hogy nincs kedvem. Nem volt bennem se izgalom, se érdeklődés. Csak egy gondolat: mi lenne, ha nem mennék?
Írtam Gábornak – ő volt a szeretőm. Már hónapok óta dugtunk titokban. Egy közös ismerős révén ismertem meg. Magas, borostás, szemtelen mosolyú férfi. Az ágyban pedig… kegyetlen jó.
„Bulira mész?” – kérdezte.
„Nem. Inkább hozzád jönnék. Vagy… hozzátok?” – tettem hozzá hirtelen.
Tudtam, hogy aznap estére lebeszélték, hogy kivesznek egy Airbnb-t, csak pasis sörözés, dumálás. De én másra vágytam. Nem beszélgetésre.
„Petivel vagyok” – válaszolta.
„Nem baj” – írtam vissza. És tudtam, mit akarok.
Tizenkettőre ott voltam. Egy kis lakás volt a belvárosban, sejtelmes fényekkel, rengeteg sörrel, és két férfival, akik már tudták, mire megy ki a játék.
Rajtam egy fekete, testhez simuló ruha volt, harisnyával. Nem volt rajtam bugyi.
Gábor volt az első, aki megcsókolt. Hirtelen, vadul. Peti közben le sem vette rólam a szemét. A kanapéra fektettek, és elindult egy olyan éjszaka, amire semmilyen házasság, semmilyen eskü nem tud felkészíteni.
Letépték rólam a ruhát. A harisnya szinte leszakadt rólam. Gábor nyalt, mélyen, mohón, míg Peti a számba nyomta a farkát. Két irányból kényeztettek, uraltak, mozgattak, teljesen elvették tőlem az irányítást – és én ezt akartam. Pont ezt.
Az egész éjszaka ilyen volt: felváltva dugtak, néha egyszerre, mindenhol, ahol csak lehetett: a nappaliban, a konyhapulton, a fürdőben. Üvöltöttem, könyörögtem, nyögtem, elélveztem újra és újra, már nem is tudtam, hogy ki hol van bennem. A combjaim remegtek, a hajam vizes volt az izzadságtól, a szám zsibbadt.
Már hajnali négy volt, amikor végre elindultam haza. A testem sajgott, a lábaim alig bírták. A fiúkkal kisétáltunk az utcára, ahol még egyszer megállítottak egy kapualjban, és ott, nyílt utcán még egyszer megdugtak. Nem érdekelt semmi. Csak a lüktető puncim, a melleimen csorgó hideg levegő, és a farkuk, ami újra és újra belém csapódott.
Amikor hazaértem, a férjem ébren volt. A konyhában várt, álmos szemekkel, köntösben.
– Milyen volt a buli? – kérdezte, nyugodtan.
– Fárasztó – mondtam, és próbáltam nem remegni.
Megölelt. Megcsókolt. Érezte rajtam az izzadságot, a más illatát, mégis csak ennyit mondott:
– Rég voltál ilyen kívánatos…
És ott, a hűtő mellett letolta rólam a kabátot, és dögvadtan kezdett el csókolni. Nem volt kérdés. Lefektetett a nappali szőnyegére, és úgy dugott meg, mint aki hónapok óta erre vágyott. Én pedig hagytam. Élveztem. Még akkor is, ha közben a combjaimról más férfiak nedvei csordogáltak.
Tudom, hogy amit tettem, megbocsáthatatlan lenne, ha kiderülne. De az igazság az, hogy azon az éjjelen újra éltem. Újra vágytak rám. Újra egy nő voltam – nem csak feleség.
És a férjem másnap reggel boldog volt. Úgy érezte, valamit újra megkapott belőlem. Nem tudta, hogy előtte két másik férfi is megkapott. De talán épp ez tette lehetővé, hogy újra vágyjak rá is.