Katalin már hetek óta figyelte az új kertészt a tágas villa ablakából. A huszonöt éves Dániel minden reggel pontosan érkezett, és látszott rajta, hogy szereti a munkáját. Különös gondossággal nyírta a rózsákat, és művészi precizitással alakította a bokrokat.
Katalin, a sikeres üzletasszony, gyakran találta magát álmodozva az ablak előtt, kávéscsészével a kezében. A válása óta magányos volt a nagy házban, és egyre többször kapta magát azon, hogy figyeli a fiatal férfi mozdulatait. Tetszett neki, ahogy az ing rátapadt Dániel izmos hátára, amikor előrehajolt a virágágyások fölé.
Egy különösen meleg tavaszi napon Katalin úgy döntött, kimegy a kertbe. Elegáns, könnyű nyári ruhát választott, ami kiemelte karcsú alakját. A rózsakert mellett sétált el, ahol Dániel épp a metszéssel foglalatoskodott.
„Gyönyörűek a rózsák,” szólította meg Katalin. „Látom, különös gondot fordít rájuk.”
Dániel meglepetten fordult hátra, kezében még mindig a metszőollóval. Katalin közelebb lépett, és beszélgetésbe elegyedtek a kertészkedésről, az életről. A beszélgetés egyre személyesebb hangvételű lett, és Katalin érezte, hogy a köztük lévő szikra egyre erősebb.
A nap folyamán többször is visszatért a kertbe, minden alkalommal egy kicsit tovább maradva. Beszélgettek művészetről, utazásról, álmokról. Dániel művelt és ambiciózus volt, nem csak egy egyszerű kertész. Egyetemre járt részidőben, és a kertészkedéssel finanszírozta tanulmányait.
A délután folyamán viharfelhők gyülekeztek. Az első esőcseppek akkor kezdtek hullani, amikor épp a rózsakertben voltak. Katalin meghívta Dánielt, hogy húzódjon be a házba az eső elől. A nappaliban állva, mindketten vizesen, egymás szemébe néztek. A feszültség tapintható volt közöttük.
„Talán át kellene öltöznöd,” suttogta Katalin, közelebb lépve. „Nem szeretném, ha megfáznál.”
A vihar odakint egyre erősödött, de ők már nem figyeltek rá. A villámok fényében egymás szemét kutatták, majd lassan, természetesen találtak egymásra ajkaik.
Az este hátralévő részében felfedezték egymást, először óvatosan, majd egyre szenvedélyesebben. A különbség korban és társadalmi helyzetben megszűnt létezni. Csak ők voltak, két ember, akik egymásra találtak egy viharos tavaszi estén.
Másnap reggel, amikor Katalin felébredt, az ágya mellett egy frissen szedett rózsát talált. Az illata betöltötte a szobát, emlékeztetve őt az előző este eseményeire. Elmosolyodott, tudva, hogy a kertje mostantól még több titkot rejt.