A történelem során a különböző civilizációk érdekes mulatságokkal ütötték el az időt a tél közepén.
Nem mindig van összefüggés a vallás vagy akár a hely között, de van valami, ami a legtöbb helyen (kivéve az Egyenlítő mentén előket) közös… , hogy mocskos hideg van.
Íme, amit történészek és antropológusok megosztottak a szexről és a téli ünnepekről.
A rómaiak
Minden évben december 17. és 23. között volt Saturnalia – Szaturnusz istenének – ünnepe. Ez az egy hét csak az ivásra és a mulatozásra szólt. Díszítésként magyalágakat használtak, ajándékokat adtak, és táplálkoztak.
Ismerős?
Hát kellene. A keresztények az ünnepet karácsonyra cserélték, de sok hagyományt megtartottak, hogy az átállás ugyanolyan megrázó legyen – és ne okozzon akkora lázadást. De mi a helyzet a szexszel?
Az osztályok felosztása nagyon szigorú volt. Ráadásul a Római Birodalom nem volt éppen egy nyugis hely.
Adjunk hozzá piát, laza társadalmi normákat és karneváli környezetet, és hát… megkapod a képet. A szemtelenkedés szabadságát a rabszolgákra is kiterjesztették. Dicsőséges ünnep volt az alsó osztány számára.
Szent Miklós
Tudjuk, hogy ő a Mikulás „őse”. De tudtad, hogy ő a prostituáltak védőszentje?
Igen! A Mikulás szerette a prostikat.
A történetnek számos változata létezik, de a fő gondolat az volt, hogy egy férfinak nem volt elég három lánya hozománya. A pénz nélkül a lányokat prostitúcióra kényszerítenék. Szent Miklós három zsák érmét dobott be az ablakba, hogy ne kelljen eladniuk a testüket. Elgondolkodtatónak tűnhet, hiszen segített a lányoknak kimaradni a szakmából, de a neve továbbra is az ötlethez kötődik.
Az inuitok
A kereszténység előtti középső sarkvidéken az inuitok Sednát, a tenger istennőjét tisztelték valahol december környékén.
Voltak ekkor átöltözés játékok és feleségcsere. A férfiakat nőkkel párosították, és elmentek a női kunyhóba, ahol pár napig „férj és feleségként” éltek. Valójában nem azt mondják, hogy „szex”, de mindannyian tudjuk, mi folyik az állatbőrök alatt.
A 17. század
Ismerjük a Boxing Day-t, viszont tudtad, hogy a 17. században a doboz kifejezés felvette azt a jelentést, amit ma ismerünk (= hüvely).
Peter Anthony Motteux 1694-ben egy feleségről ír, akinek „természetes karácsonyi dobozába ragadt Priapus”. A „Londoni kém” (1699) című művében Ned Ward olyan nőkről viccel, akik „karácsonyi doboz száját” mutatják. aki látni szeretné. A „Katona visszatérésében” (1720) pedig D’Urfey egy fiatal nőt ír le, aki „kinyitja karácsonyi dobozát”, és „mindent a vörös kabátosnak ad”.
Ez csak egy töredéke a világméretű ünnepségeknek, amelyek akkor zajlanak, amikor a dolgok lefagynak!