A tökéletes lány – 2. rész: Síelés a Mátrában

Első rész: https://szexblog.hu/a-tokeletes-lany-1-resz/

1. Hajnali indulás és az első érintés

Alig aludtam valamit azon az éjszakán. Kriszti és én mindent megcsináltunk, amit nem lett volna szabad. Az ikertestvéremet dugtam meg. A saját húgomat. És ami a legrosszabb… azt akartam, hogy újra megtörténjen. Újra és újra.

Hajnali ötkor apa kopogott az ajtómon.

– Péter, ideje! Indulunk egy óra múlva!

Amikor lementem a konyhába, Kriszti már ott ült, frissen, kipihenten. Ránéztem, ő visszanézett, és egy pillanatra megállt az idő. Abban a pillantásban minden benne volt – a vágy, a bizonytalanság, a kérdés. De főleg a vágy.

Az első egy órában senki nem beszélt sokat az autóban. Apa vezette a nagy terepjárót, anya mellette ült, hátul pedig én és Kriszti. Körülbelül egy óra múlva az ősök elkezdtek beszélgetni, én pedig éreztem, ahogy Kriszti keze lassan az ölemre csúszik. A takaró alatt megfogta a kezem, majd finoman a combomra tette. Felnéztem rá, ő csak ártatlanul mosolygott, miközben az ujjai egyre feljebb kúsztak.

– Kriszti, mit csinálsz? – suttogtam úgy, hogy az ősök ne hallják.

– Semmit – suttogta vissza, közben elérte a farkamat. Keményedni kezdett a nadrágomban, ő meg csak nyomkodta, simogatta. Előrehajoltam, nehogy anya vagy apa visszanézzen, és lássa, mi folyik itt.

– Megőrültél? – kérdeztem halkan.

– Lehet – felelte széles vigyorral, és folytatta. A farkam kőkeménnyé vált a markában, képtelen voltam nem reagálni rá. Végül anya hátranézett, Kriszti villámgyorsan visszahúzta a kezét.

– Minden rendben hátul? – kérdezte anya.

– Persze – válaszolt Kriszti a legártatlanabb hangján.

2. A szállás – Első éjszaka

A síparadicsom egyik kis faházában szálltunk meg. Két hálószoba, egy nappali. Az egyik szobában anya és apa, a másikban Kriszti és én. Két ágy, egymástól másfél méterre.

Miután bepakoltunk, vacsoráztunk egy helyi étteremben. Kriszti végig a lábával simogatta az enyémet az asztal alatt. Az ősök semmit sem vettek észre, nekem viszont majdnem kiugrott a szívem. Hazafelé jövet Kriszti hátulról átölelt, és a fülembe suttogta:

– Ma éjjel átjössz hozzám az ágyba?

– És ha anya vagy apa észreveszi?

– Akkor csendben kell lennünk – suttogta, és megharapta a fülcimpámat.

Este tíz óra volt, amikor mindenki lefeküdt. Az ősök bezárkóztak a szobájukba, mi pedig maradtunk a sajátunkban. Kriszti átvette a kezdeményezést, levetkőzött, csak egy pici bugyi maradt rajta. Odajött az ágyamhoz, és lehúzott maga mellé.

– Csendben – suttogta, és megcsókolt. Lassan, mélyen csókolóztunk, miközben kezeim végigjárták a testét. A mellei tökéletesen simultak a tenyerembe, a bimbói keményen a bőrömhöz nyomódtak.

– Akarom érezni bennem – suttogta.

Lehúztam a bugyiját, ő pedig az alsómat. A farkam azonnal felállt. Kriszti a hátára feküdt, széttárta a lábait. Lassan, óvatosan behatoltam, vigyázva, hogy ne nyikorogjon az ágy.

Forró volt, szoros, nedves. Mintha örökre belém égett volna az érzés. Lassan mozogni kezdtem, ő pedig a szája elé kapta a kezét, nehogy felsikoljon. A szemei elkerekedtek, ahogy egyre mélyebbre hatoltam.

– Péter… erősebben – suttogta.

Gyorsítottam, próbáltam csendben maradni, de az ágy halk nyikorgása így is hallatszott. Kriszti a combjaival átölelt, a kezei a hátamra tapadtak.

Akkor hirtelen hallottunk egy hangot a folyosóról. Apa köhögött.

Azonnal megálltunk. Fagyként meredtünk egymásra, szó szerint bennem volt, nem mertünk megmozdulni. Apa hangja:

– Édes, hallottál valamit?

– Nem, biztosan csak a szél – felelte anya.

Kriszti és én még vagy két percig ott maradtunk mozdulatlanul, amíg biztosak nem lettünk benne, hogy visszaaludtak. Aztán Kriszti elkezdett nevetni, hangtalanul, a vállai remegtek.

– Ez majdnem lebukás volt – suttogtam.

– Akkor legközelebb légy gyorsabb – válaszolta, és magához húzott.

3. Reggel a liften – Az első nyilvános

Másnap reggel korán felkeltünk síelni. Az ősök azt mondták, fent találkozunk a csúcson ebédelni, addig mi csináljuk a magunk dolgát. Tökéletes.

Kriszti szűk sínadrágot viselt, ami fantasztikusan kiemelte a hosszú lábait és a kerek fenekét. Ahogy felültünk a síliftbe, egyedül voltunk a kabinban. Ahogy emelkedtünk, Kriszti hozzám bújt.

– Emlékszem, mit mondtál tegnap az autóban – suttogta. – Hogy megőrültem.

– És?

– Igazad van – mosolygott, és a kezét a nadrágjaimba dugta. A farkam azonnal reagált.

– Kriszti, itt vannak emberek alattunk, fölöttünk!

– Tudom – vigyorgott. – Látod? Megőrültem.

Elővette a farkamat a nadrágból, lehajolt, és a szájába vette. Lefelé néztem a lift ablakán, alattunk legalább harminc síző lógott, fölöttünk is voltak kabinok. Bármelyik pillanatban felnézhetett volna valaki.

– Kriszti, ez őrület…

De ő csak folytatta. A nyelve körözött a makkon, az ajkai szorosan a szárhoz tapadtak. A kezeim a hajába túrtak, próbáltam nem kinézni az ablakon, nehogy valaki lássa.

– Élvezz a számba – suttogta, és visszavette a szájába.

Nem bírtam tovább. A golyóim megfeszültek, és hatalmas adagot élveztem a torkába. Minden cseppet lenyelt, majd széles vigyorral felnézett rám.

– Látod? Megőrültem érted.

4. Az étterem WC-je – Anál

Este egy elegáns étteremben vacsoráztunk mind a négyen. Kriszti végig simogatta a combomat az asztal alatt, én pedig azt hittem, megőrülök.

– Elmegyek a mosdóba – mondta hirtelen Kriszti, és felállt.

Egy perccel később nekem is mennem kellett. Ahogy kiléptem a férfi WC-ből, Kriszti ott állt a folyosón.

– Gyere – mondta, és a női mosdóhoz húzott. Senki nem volt bent. Bezárta az ajtót, és hozzám préselte magát.

– Itt? Most?

– Igen. És akarok valamit kipróbálni.

Megfordult, lehajolt a mosdópult fölé, és lehúzta a nadrágját. Aztán visszanézett rám.

– Az első részben írtad, hogy a csípőmön van egy heg. Észrevetted?

– Igen.

– Akkor biztos észrevetted a fenekemet is. Akarod?

A szívem hevesen vert. Ezt még sosem csináltam.

– Biztos vagy benne?

– Tegnap este, amikor elaludtam melletted, erre gondoltam. Akarom. Tőled akarom.

Elvettem a rúzsát az asztalról, és megkentem a farkamat. Lassan, óvatosan nyomtam neki, amíg a hegye be nem csúszott.

– Lassan – suttogta, a tenyere a tükörnek támaszkodott.

Centiméterről centiméterre beljebb hatoltam. Kriszti felsóhajtott, az arca a tükörben kipirult. Ahogy teljesen benne volt, megálltam.

– Minden rendben?

– Igen. Most mozogj.

Lassan, ritmikusan mozogni kezdtem. Kriszti hangosan nyögött, gyorsan a szája elé kapta a kezét.

– Csendesebben, valaki meghallhat!

De ő csak tovább nyögött, egyre jobban ellazult, én pedig gyorsítottam. A feneke tökéletesen simult a testemhez, a szorítás hihetetlen volt.

Akkor az ajtón kopogtak.

– Halló? Van odabent valaki? – egy női hang.

Azonnal megálltunk. Kriszti rám nézett a tükörben, a szemei hatalmasra nyíltak.

– Igen, mindjárt kijövök! – kiáltotta Kriszti.

– Rendben – hallottuk, és a lépések eltávolodtak.

Kriszti elmosolyodott. – Gyorsan, fejezd be!

Gyorsan, erősen belecsaptam neki néhányszor, majd kihúztam, és a fenekére élveztem. Törülközővel letörölte magát, felhúzta a nadrágját, megpuszilt, és kisétált, mintha mi sem történt volna.

5. Eszter megérkezik – Az első hármas

Harmadnap délután Kriszti telefonált.

– Eszter holnap feljön! A szülei is itt nyaralnak egy másik faházban, azt mondta, beugrik hozzánk.

– Oké, szuper – válaszoltam, de tudtam, mi jár a fejében.

Másnap délután Eszter tényleg megérkezett. Barna haj, hosszú lábak, dögös arc. Olyan volt, mintha Kriszti testvére lenne.

– Szia, Péter! – ölelt meg, és én véletlenül megmarkoltam a fenekét. Nem vettem észre, de Kriszti látta, és vigyorgott.

Az ősök elmentek sétálni, mi hárman a nappaliban maradtunk.

– Szóval – kezdte Eszter – Kriszti mesélt nekem valamit.

A szívem megállt.

– Mit? – kérdeztem óvatosan.

Eszter Krisztire nézett, aki csak mosolygott.

– Hogy ti ketten… – Eszter elhallgatott, aztán folytatta – szexeltek.

Úgy éreztem, leesek a székről.

– Nem kell tagadni – mondta Eszter. – Kriszti mindent elmesélt nekem. És őszintén… én is akarlak.

– Tessék? – hebegtem.

Kriszti odajött hozzám, leült az ölembe, és megcsókolt. Aztán Eszter is odajött, és ő is megcsókolt. Ott ültem két gyönyörű lány között, akik engem akartak.

– Gyerünk a hálószobába – mondta Kriszti.

6. A hármas

A szobában Kriszti és Eszter együtt vetkőztettek le. Négy kéz a testemen, két száj a nyakamon, a mellemen. Eszter letérdelt, és szájba vette a farkamat, Kriszti pedig megcsókolt.

– Tetszik? – kérdezte Kriszti.

– Ez őrület.

– Tudom – mosolygott, és lehajolt, hogy csatlakozzon Eszterhez.

Két nyelv a farkamon. Két száj. Két gyönyörű arc. Majdnem azonnal elélveztem, de visszatartottam magam.

– Kriszti, gyere ide – mondtam. Lefeküdt az ágyra, én pedig behatoltam. Eszter mellettem feküdt, simogatta Kriszti melleit, csókolgatta.

– Én is akarom – mondta Eszter.

Pozíciót váltottam, Eszterbe hatoltam. Kriszti pedig Eszter arcát csókolta, a melleit simogatta. Felváltva dugtam mindkettőt, amíg Kriszti felsikoltva el nem élvezett, majd Eszter is.

Végül mindkettőjükbe élveztem, egyiket sem akartam kihagyni.

7. A lebukás – A szülők

Éjfél volt, amikor aludtunk. Én középen, Kriszti az egyik oldalamon, Eszter a másikon. Mind meztelenül.

Akkor az ajtó kinyílt.

Anya hangja:

– Péter, Kriszti, az ablakon…

Fény gyúlt. Anya ott állt az ajtóban.

Lefagyva, meztelenül, Eszterrel és Krisztivel az ágyon.

Anya felsikoltott. Apa berohant.

– Mi a…?!

Az ajtó becsapódott.

Kriszti és én egymásra néztünk. Eszter pánikszerűen öltözködni kezdett.

– Szar – mondta Kriszti. – Nagyon nagy szar.

Apa kopogott az ajtón:

– Öltözzetek fel. Most. Azonnal.

8. A szembesülés

A nappaliban ültek, anya sírt, apa dühös volt.

– Magyarázzátok el ezt! – kiáltotta apa.

Kriszti megfogta a kezem.

– Szerelmesek vagyunk – mondta.

– MIT?! – sikoltotta anya. – Testvérek vagytok!

– Tudjuk – feleltem. – De nem tudjuk leállítani. Nem akarjuk.

Apa felállt, azt hittem, beverek nekem egyet. De nem tette.

– Ez beteg. Ti… ti testvérek vagytok, az istenért!

Kriszti felállt:

– Nem beteg. Nem választottuk. De így van. És szeretjük egymást.

Anya csak sírt.

Az éjszaka hosszú volt. Kiabálás. Sírás. De végül…

Anya azt mondta:

– Nem értem. De… te vagy a lányom. Ti vagytok a gyerekeim. Nem hagyhatom el egyikőtöket sem.

Apa bólintott:

– De ezt titokban kell tartanotok. Senki. Senki nem tudhatja meg.

Kriszti rám nézett. Megfogtam a kezét.

– Egyetértünk.


A történet folytatódik… És Eszter? Az már egy másik sztori.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük